Megtérés

Az ifjú gyermekhez, Isten Szent Lelke jött,
Szelíden esdve kérte őt.
Fogadj be engemet te szívedbe,
Légy az enyém örökre.

„Nincs időm” az ifjú rá így válaszolt,
Most még játszani vágyom, gyermek vagyok.
Most nincs időm! Most nincs időm!
Akkor jöjj majd el, ha nagy leszek!

Aztán majd visszajön a felnőtt ifjúhoz,
Esdve kérte, újra így szólt:
„A munkás kevés, oly nagy az aratás,”
Jöjj, mert munka vár reád!

„Hagyj békémet, mostan én ráérek még,
A bűnt és a világot szeretem én”
Ráérek még! Ráérek még!
Majd nem sokára szolgád leszek”

Az ifjú már korosodott, mikor a Lélek szólt:
„Ne habozz, jöjj siess még most!”
Az idő lejár, és te öregszel,
Még meddig várjak rád?

„Mind úgy van, de nincs időm hallgatni rád,
Az életnek gondja, és sok munka vár”
Most nincs időm! Most nincs időm!
Ha nem lesz gondom, hozzád jövök!”

„A Szent Lélek tőlem már eltávozott,
Imádkozni nincs erőm, és nem tudok.
Már nincs időm, már nincs időm!
Mi lesz velem, ha meghalok!”