Ne vidd tovább

Lépésről lépésre érzed,
Terhed egyre nő,
Életed nyomja nehezebb
Mint a rideg kő.
Megpróbálsz büszkén lépni,
S nem leled okát.
Miért, ó miért nem viheted
Élted így tovább?

Napról napra több lesz
Szívednek mély sebe,
Reszketőbb erős karod
Bár szolgálnod kellene!
Odanyújtod még hűsítő
Italod telt poharát,
Egyszer sorsod mégis az:
Nem teheted tovább!

Észre sem veszed, lépésed
Egyre rövidebb,
S ha szívedben naponként,
Nem sarjad új hited,
Egyre fárasztóbbnak érzed
Hosszú utad porát,
Rettegő szívvel várod,
Egyszer nem lesz tovább!

Menekülsz a gondolat elől,
Kegyetlen ez a szó.
Utolér! Légy szegény koldus,
Vagy büszke fáraó.
Itt hagyod rongyaid, vagy
Szolgáid nagy hadát,
És megállsz a pillanat előtt,
Amikor nincs tovább!

Minden perced lehet utolsó,
Amikor itt a vég,
Az elmúlás törvénye kemény,
És változatlan rég!
Lehet kezdet, s jelentheti,
Életed új korát.
Ó, ember! Csak bűneidet ne,
Ne vidd tovább!

Vesszen büszkeséged, legyen
Ez bármily nehéz,
Ne félj a porból felemel
Egy áldott, drága kéz.
Öntsd a földre örömeid
Csalfa, édes borát,
És ember, a bűneidet ma
Ne vidd tovább!

Makovei János