Örök Advent

Suhan a perc, múlik minden röpke óra,
Ébren emlékezünk rosszra, szépre és a jóra.
A múló idő tova-tűnő, véges útján járunk,
Alig vesszük észre, valamire egyre várunk.

Pedig annyi szín köti itt a figyelmünk,
Annyi jel mutatja, merre kell útra kelnünk.
Annyi kedves hívás ébreszgeti álmunk,
Alig vesszük észre, valamire egyre várunk.

Fürge lábunk már gyakran görcsbe fáradt,
Szívünk vágya mind, mind szerteárad.
Üresen szegényen, Tétován meg-megállunk.
És remegő szívvel, Rád Uram tovább várunk.

Jöjj, óh jöjj el Te, Drága Isteni gyermek,
Úr és nagy Király, hozz vigaszt a szíveknek!
Hadd zengjünk hálaimát a földön, itt lent,
Hogy égi módon teljesült, e földi ádvent.
                                                         
Makovei János