Soha el nem múló hívás
„Kövess engem”- hangzott először,
Csaknem kétezer éve már.
A Genezáret kék hullámait,
Beragyogta, fénylőn a Napsugár.
És odahagyva hálót, otthont, múltat,
Az első tanítványok elindultak.
Azóta századok tűntek tova,
De ez a hívó szent Jézus-i szó,
Nem némult el soha!
S várhattak rájuk próbák, szenvedések,
Mindig voltak, akik nyomába léptek.
Hogy elveszetteket keressenek,
Halálból új életre mentsenek,
Békét hirdessenek, szeressenek.
Áldott az a felejthetetlen óra,
Amikor ez a hívás felém hangzott.
S elindultam a Mester nyomába,
A boldog szolgálatba, hívó szavára.
Élőn, győzelmesen, feltámadottan,
Jézus ma is itt áll előttetek.
Hív, hogy tanítványai legyetek,
S szívetek boldog, új életről zengjen.
Ma felétek hangzik: „Kövess engem!”
Hogy szemetek, csodát, csodára lásson!
Légy áldás, minden elinduláson!
Írta: Túrmezei Erzsébet