Tanács
Ha még tied körülötted minden, adhatsz belőle,
adj hát, kinek nincs!
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
s kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz többé semmi,
tollad, virágos párnád másra vár.
Mit magad köré épített egy élet,
nem több mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos meleg szóval,
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája,
S talán rózsát hajt a töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad.
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé vigaszt nem fakaszt.
Ma kezd, míg erős a lábad, s fürge,
Szolgálhatsz szegény árvát, beteget.
Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet,
Ó most segíts, ha megteheted.
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz, tél vagy kora nyár,
Mert nincs több időd, amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.
De ma még tied körülötted minden,
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak ez lesz a tied, amit odaadtál,
Csak az, ami minden kincsnél többet ér,
A tett, a szó mit szeretetből adtál,
Veled marad, és örökre elkísér.