Van -e még?
Megvallatlan bűnöm Előtted,
Nem titok, ha nálam rég el is felejtett.
Miről már nem tudok,
Azt is bocsásd meg nekem!
Hiszem, ha belegondolok,
Oly nagy volt utánam lajstroma,
Éltem ádáz ostroma…
Tudom, elfedezted,
Mit jóvá tenni nem tudnék soha,
Noha, elédbe tártam sokat.
Nem említve másokat.
Azokat, miket feledésbe temettem,
Ezért Uram, mit nem említettem?
Azokért is bocsánat,
Mert, bú és bánat.
Habár nem akartam,
Előtted én eltakartam.
De most újra véresre vakartam,
Az égető viszkető csípést.
Mit gonoszság csalánja okozott.
Kérlek, mondd erre is Uram:
„Megbocsáttatott”
irta: Kalamár László