Legtöbbször a hívő ember bizonysága butaság a világ szeme előtt. Nem látnak benne érdemleges dolgot, csupán annyit, hogy ez magától is megtörtént volna, ehhez nem kellett Isten. Sőt azt mondják megmosolyogva: „Szerencsém volt.”
Természetesen mi keresztyének másként látjuk, sőt meggyőződéssel állítjuk az ellenkezőjét.
Egy ilyen bizonyságot szeretnék veletek megosztani, ami másnak lehet kicsike, de számomra nagyon fontos volt.
Történt pedig hétvégén, hogy szeles időjárás volt, és a tavaszi kerti munka kitöltötte az időmet, ezért nem mentem a boltba vásárolni. Láttam én, hogy kevés a mosogatóm, de egy megnyugtató választ adtam magamnak, hogy valószínű elég lesz az!
De, nem lett elég! Vasárnap reggel már teljesen láttam, hogy emberileg rosszul gondoltam, de nem aggódtam miatta. Elkészítettem a kutyusnak a reggelijét, és mivel a tápot nem szereti, gondoltam egy kis gulyáslevessel ízletesebbé teszem, ezért el is kezdtem melegíteni a levest.
Valóban sikerült is a tervem, a kutyus jóízűen nyalogatta az elébe tett ételt, de a kezemben lévő paprikás, zsíros tálka, amiben megmelegítettem a levest, kissé gondot okozott. Elővettem a flakonomat, a már amúgy is felhígított mosogatóval elkezdtem reményeimet véghezvinni, ami elment a teljes sikertelenségig. Ám, ha utólag visszagondolok, szívemben teljes nyugalom volt.
És ekkor jött az Isten-i gondoskodás! Oldalra pillantottam a mellettem lévő munkaasztalra, és megláttam, a több héttel ezelőtt felretett flakont, aminek az alján kb. 2cm mosogató mosolygott rám. Emlékeztem, amikor félre tettem, mert valami ok miatt nem használtam el, hanem az újat bontottam meg. És abban a pillanatban tudtam, mi az a „valami ok miatt”!!! Isten így tudott nekem a mai nap is csodát tenni az életemben, hogy az, amit igaz én tettem félre, de nem használtam, sőt szerintem nem is láttam már, úgy el volt bújva a többi dolgok között, most, amikor nekem szükségem volt rá, most megmutatta.
Kedves testvéreim! El lehetett volna ezt így is mondani: „Képzeljétek elfogyott a mosogatóm, és a múltkori flakonban még volt annyi, hogy nekem most az éppen elég lett” Nem! Ez több attól!
Eszembe jutott egy Bibliai történet, amikor Lázár, Mária és Márta testvére meghalt. Márta azt mondta Jézusnak mikor odasietett, hozzá. „Uram! Ha te itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” És Jézus azt mondta: „Nem mondtam -e, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét”
Isten ma is tesz csodákat, kicsiket, nagyokat, de a hívő számára mind nagynak számít, mert róla szól, ráirányul. Fontos, hogy még akkor is, mikor az látszódik, hogy valami nem fog sikerülni, de tudjuk, hogy az Úr akaratával megegyezik, ne mondjunk le róla!!Mert ezek lesznek a csodák, ami által az Úr megdicsőíti magát.