Ma is elszomorodok, ha arra az éles vitára gondolok, ami férjem és közöttem zajlott le sok évvel ezelőtt.
Vállalkozóként dolgozott az építőiparban, és egy biztosítási ügynök próbálta rávenni néhány féle biztosításkötésre.
Én határozottan elleneztem a biztosítást, mivel én már mások kárából tanultam. Férjem azonban nem tudott nemet mondani a biztosítónak, és megkötötte vele a szerződést a hátam mögött. Mivel nem is gondoltam, hogy a nagy tiltakozásom ellenére mégis megtette, ezért megnyugodtam.
Egy hajnalban szokatlanul felébredtem, és azt az indíttatást kaptam az Úrtól, hogy menjek a folyosó bejárati ajtajához. Nagyon elcsodálkoztam, hogy hajnal 3 óra körül, miért kell nekem a folyosó ajtajához mennem? Férjem a másik szobában aludt, és én az ágyból felkelve elindultam az ajtó felé. Amint odaértem, megdöbbentem, mert a férjem diplomata táskáját láttam meg, ami éppen az ajtóhoz szorosan volt letéve, szinte leolvasható volt róla, hogy: „Itthon ne maradjon”. Döbbenten álltam a táska előtt, ami hirtelen ellenséggé vált számomra.
Majd megfogtam, és bevittem a szobámba. Kíváncsian nyitottam ki az tetejét, és legfelül ott tündökölt az előző nap megkötött biztosítási szerződés. Akkor hírtelen nem Isten indíttatására tudtam gondolni, hanem nagyon becsapottnak éreztem magam. Bánatomba roskadva sírni kezdtem.
Majd újra lefeküdtem, de nem tudtam aludni. És reggel mikor a férjem felkelt odavittem a táskát és megkérdeztem, hogy miért tette? Heves vita követte, hisz ő nem gondolta, hogy én hamarabb megtalálom az ajtóba, az útba állított táskát, mielőtt ő elmenne.
Ekkor már nem magam sajnáltam, hogy ellenemre is szerződést kötött a biztosítási ügynökkel, hanem egy sokkal fontosabb oldala jött elém a dolognak! Megláttam az Úr gondoskodását, élesen kirajzolódott előttem az Úr indíttatása.
Megértettem, hogy az Úr indított arra, hogy felébredjek, és a helyet is meghatározta, hogy hova kell mennem, annak érdekében, hogy leleplezzem a huncutságot. Dicsőség Néki érte! Lelepleztem.
Este mikor férjem haza jött, szomorúság látszott az arcán. Valószínű, az Úr benne is elvégezte a bűnbánatra való indíttatást. Csendesen annyit mondott, hogy a szerződést felmondta, és nélkülem nem csinál többet ilyet.
Az Úré minden dicsőség!