Csupán példaként szeretnék megosztani egy velem megtörtént esetet, ami sajnos nem dicsekvésre való, de azért mások tanulhatnak belőle.
Ezekben a téli napokban a benti munkán kívül, nincs mit tevékenykedni kint az udvaron, és a kertben. Ilyenkor én is gyakrabban a számítógép mellé ültem, és mielőtt írnék, megnézem a leveleimet, megnézem az üzenőmet, felköszöntöm ismerőseimet, ha éppen aktuális. Talán mindez természetes dolognak tűnik bizonyos pontig, amíg nincs eltúlozva, míg határ van valaminek szabva. Sajnos azonban tovább mentem, mint kellett volna.
Ugyanis egy napon azt vettem észre, hogy egyre több időt töltök a gépem előtt. Nem voltak már olyan fontosak, vagyis egyre rövidebbek voltak a reggeli és esti imáim. Nem kaptam az Úrtól kijelentéseket, átéléseim nem voltak, éreztem, hogy baj van velem. Kedvetlen voltam, értéktelennek éreztem magam! Azonban hamar emlékeztetett „Valaki” a (Szent Lélek) hogy az internet világa nagyrészt betöltötte azt az időmet, amit a Bibliaolvasással, imádkozással, vagy egy-egy dicséret éneklésével tölthettem volna el. Szomorú voltam, mert nem tudtam, hogy jövök ki ebből az úgynevezett szenvedélyből.
Azt nem tudtam, hogyan, de azt tudtam, hogy ki kell jönnöm ebből az állapotból. És amint szoktuk mondani, fontos a felismerés, az akarat, és a többit az Úr elvégzi.
Ez így is történt! Az Úr elém hozta a Shalom gyülekezet egyik vasárnapi Istentiszteletét, ahol a szolgáló a Tíz szűz példázatáról beszélt. Az üzenet nekem is szólt: (a lámpás, az olaj fontossága az életünkben.) Még aznap este kikerestem az Igét, elolvastam, és az Úr szemem elé hozta az előző oldalon lévő Igét.: Máté 24: 42 „Vigyázzatok, mert nem tudjátok….”
Ekkor tudtam, hogy semmi nem veszett el, mert éppen időben tudott szólni nekem a Szent Szellem. Tudott szólni, amit megértettem, és mint egy mentő kötelet úgy fogadtam.
Másnap boldogan leültem a gépem elé, megnéztem a leveleimet, elküldtem az ismerősömnek a születésnapi köszöntést, és elkezdtem bizonyságot írni. Egy kis idő után azt éreztem, hogy újra a hazai pályán mozgok, jó kedvem van, a Szent Szellem adja a gondolatokat, és én csak írok, és írok! Nem megvontam magamtól a lehetőséget, mellyel ismerőseimmel kapcsolatba léphetek, csak határt szabtam annak, hogy a fejem tele rakjam olyan dolgokkal, ami nem szükséges. Határt szabtam annak, hogy mennyi időt fordítok arra, ami számomra nem is olyan fontos. Ami csak az időmet veszi el egy vers olvasásától, az Úrral való beszélgetéstől.
Én voltam az az eltévedt bárány, akiért a (pásztor érte jött és vállára vett) mert rólam van szó, ahogy Pintér Béla testvérünk énekli.
Egy rövidke kóborlás után, itthon vagyok, azon a területen, ahol biztonságban jöhetek - mehetek, mert az Úr szemei rajtam vannak! És ezt én is így akartam! Így vagyok biztonságban, így érzem az otthoni ízeket, mint egy adó-vevő képes vagyok fogni a Szent Szellem utasításait, ajándékait.
Már nem esik nehezemre a hosszabb ima, napközben az énekelgetés, jó az Úr közelsége! Boldog vagyok! Mert vissza tudtam térni, mint az eltévedt kisbárány, akit a pásztora visszavitt. Érzem, hogy jó helyen vagyok! Biztonságban, mert bármikor is fog jönni az Úr Jézus, itt a helyemen meg fog találni.
Soha ne nyugtassuk magunkat abban, hogy halogatja még az Úr az Ő visszajövetelét, hanem legyünk készen és minden percben várjuk ŐT! Nekem sikerült újra az Úr lábaihoz kuporodni, és én itt vagyok jó helyen.
Kedves Testvéreim! Ha ti is úgy vagytok, mint ahogy én voltam, idegen ösvényen bolyongtok, rövidebb vagy hosszabb ideje már, érzitek a nyugtalanságot, a hontalanságot, érzitek, hogy az Úrra sokkal kevesebb idő jut, mint annak előtte, mert valami elveszi az időtöket, akkor kiáltsatok az Úrnak, kérjétek, hogy küldjön mentőövet számotokra! Meg fog érkezni a segítség, és akkor kapaszkodjatok meg az Úrban, mert egyedül Benne van minden menedékünk. Senki ne kóboroljon az idegen utakon, hogy az ingoványba elvesszen!
Bármennyire nem látszik veszélyesnek az internet, vagy egyéb szenvedély, azért bűn, mert elvesz az Istenre szánt időnkből! A mértékkel történt beszédek, cselekedetek megállíthatók, nem válik szenvedéllyé és bármikor ki lehet belőle jönni.
Legyetek szabadok az Úrban!