A Hitről órákon keresztül tudnánk beszélni, de szerintem a legegyszerűbb, legérthetőbb mégis az, amit az Úr Jézus mondott: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek” Miért is mondta ezt a mi Megváltónk? Azért, mert a kisgyermek még őszinte, azt hiszi el, amit mondanak neki, bízik benned, feltételezi, hogy igazat mondasz, és nem csapod be. Nem gondolkodik rajta, hogy igaz lehet ez vagy sem, hanem egyszerűen csak elhiszi, amit mondasz.
Ezzel a gyermeki Hittel kapcsolatosan szeretnék három kis rövidke történetet megosztani veletek, ami valóban alátámasztja az előbbi megállapítást.
1. Ha az apuka felteszi egy faágra  a kisfiát, és két karját kitárva azt mondja neki: Gyere ugorj! – Mit gondoltok a kisfiú mit fog csinálni? Le fog ugrani, mert amint látja az édesapja karjait, abba bele akar ugrani, anélkül, hogy sorba szedné a megtapasztalásokat, hogy az ő édesapja erős, szereti őt, stb. Mert feltétel nélkül, gyermeki hittel bízik az apjában!
2. A következő történet: Egy nagyon aszályos év nyarán, a hívők megbeszélték, hogy felmennek a falu közepén lévő templom elé és ott könyörögnek esőért  az Istenhez. Kezdtek gyülekezni a testvérek, és arra figyeltek fel, hogy egy hat év körüli kislány is odaérkezett, és esernyővel a kezében. Megkérdezték tőle, hogy minek hozta az esernyőt, hisz felleg sincs az égen. A kislány azt felelte: Most azért fogunk imádkozni, hogy Isten adjon esőt, és ha azonnal fog adni, akkor megázok!- No, ilyen hitre van nekünk szükségünk!  Amit a Bibliában olvasunk, és az Úr kijelent nekünk, higgyük el, hogy az úgy lesz!
3.  És a harmadik történet: Vége lett a nagy télnek, közeledett a tavasz, és az iskolába a tanító néni azt mondta, hogy következő órára a gyerekek vigyenek fel valamilyen tavasz hírnököt. Minden gyerek vitt fel valamit az órára, ki rügyező faágat, ki ibolyát, volt, aki barkát vitt. A tanító néni sorba járt a padok között, és mikor a kis Pankához érkezett, látta, hogy a kislány asztalán egy gyufásdoboz áll. Megkérdezte tőle, hogy ő miért nem hozott semmit, ami a tavasszal kapcsolatos? A kislány keresztyén szülők gyermeke, csak ránézett a tanárnőre, széthúzta a dobozt és azt mondta: „ A sír üres”
A tanárnő szeme könnybe lábadt, megsimogatta a kislány haját, és tovább ment.

Kedves Testvérek! Mind három történet az őszinte gyermeki hitről tanúskodott. Nem érdeklődtek, gondolkodtak, hanem feltétel nélküli hitük volt. Ekképpen kell nekünk is elhinni mind azt, ami a Bibliában van. Hisz a Biblia, a keresztyén ember napi szellemi tápláléka!