A gyülekezetekben néha a testvérek a kiemeltebb, látványosabb szolgálatokra vágyakoznak, mert azt gondolják, hogy ha Igét hirdetnek, tanítanak, Úrvacsorát osztanak, stb. akkor ők ezáltal nagyobbak lesznek másoknál. Talán még gondolnak arra is, hogy Isten őket másként fogja megjutalmazni. Pedig ez nem így van. Az Úr a tiszta szíveket nézi, az őszinte odaszánást, a másokért való tenni akarást, az elhívást és sorolhatnám, mert Istennek mások a mércéi, hiszen az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Éppen ezért, lehetséges, hogy a hátsó sorban üllő nénikének a cselekedetei néha kedvesebbek az Úr előtt, mint egy nagyobb szolgálatot végző testvéré.

      Most pedig szeretnék veletek megosztani egy, az elmúlt vasárnapi Istentiszteleten történt esetet, ami ugyan nem volt látványos, csendben történt, de úgy gondolom, hogy mégis nemes cselekedetnek számít. A gyülekezet egésze a Szent Szellem jelenlétében volt és teljes szívvel dicsőített, amikor a dicséret-vezető elérzékenyülve, a könnyeivel küszködve, imádkozott az Úr előtt. Az egyik elől álló testvérnő odalépett a mellette lévő nőtestvérhez és a fülébe súgott valamit. Az pedig elővett egy zsebkendőt és átadta neki, Ő pedig, mint egy pohár vizet, csendben letette a szolgáló testvér elé. Mire a dicséret-vezető letörölte vele az arcáról a könnyeket, megtörölte az orrát és folytatta tovább a szolgálatát.

         Ezt a pillanatot éppen megláthattam, talán azért, hogy le tudjam jegyezni. Ezt a testvérnőt, aki még nem olyan régen meritkezett csak be, és még semmilyen szolgálata nincs a gyülekezetben, de az Úr indította egy jó cselekedetre. Nem látványos tett volt ez, de mégis fontos! Hiszen bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, ha nincs nálunk zsebkendő és szükség lenne rá, mennyire meg tudja zavarni a gondolatainkat. A testvérnő észrevette, hogy szükségben van a dicséret-vezető, ő pedig a segítségére sietett. Igaz neki sem volt zsebkendője, de kért mástól, hogy segíteni tudjon. Lehet, hogy rajtam kívül senki nem vette észre, hiszen benne voltunk az imádatban. Velem azonban az Úr, mint egy fénykép kattintással megörökítette ezt a jelenetet, hogy másokkal is megoszthassam ezt. Nem mindig csak a látványos szolgálat a legfontosabb.

    Én magam is elérzékenyültem egy kicsit arra gondolva, hogy ha manapság csak egy cseppnyi empátia, vagy figyelmesség lenne az emberekben mások iránt, akkor több öröm jutna a szívekhez. Ha észrevennénk egymás szükségét, ha csak egy mosolyt ejtenénk egymás felé, bizonyára megváltozna körülöttünk a világ.

Ez a testvérnő példával járt előttünk. Az Úr indította a jó cselekedetre, és ő engedelmeskedett.