A narancsfaligetek és olajfaerdők között eldugottan fekvő kis olasz város közelében egy úrinő sétált. Amint a város felé közeledett egy falépítésével elfoglalt kőművest látott. Odament hozzá és barátságosan elkezdett vele beszélgetni. A kőműves barátságos magatartása azonban megváltozott. Ugyanis a hölgy egy Bibliát vett ki a zsebéből, és azzal a biztatással nyújtotta át neki, hogy e könyv az Isten szavát tartalmazza, mely neki is szól, olvassa csak szorgalmasan, mert az ő lelke részére is talál benne jó üzenetet.A munkás erélyesen visszautasította az ajánlatot azzal, hogy e könyvről mit sem akar tudni. Kis idő múlva látszólag mégis engedett, és hagyta, hogy a hölgy a könyv hátlapjára ráírja az ő nevét, és végül mosolyogva átvette.
Alig fordult azonban a hölgy el tőle, a már beépített kövekből néhányat kiemelt, és az így támadt üregbe helyezve a Bibliát, kövekkel befalazta azt, és tovább folytatta a munkáját. Most már azt hitte, hogy megszabadult a könyv befolyása alól. Csakhogy: „Ha a hajnal szárnyaira kelnék, ( miként egykor Jónás) ott is a te kezed vezérelne engem.” (Zsolt.139:910)
Az előbb elmondottak színhelyét néhány évvel később nagy szerencsétlenség érte. A városka lakóit nagy zaj, az összeomló házak robaja ébresztette fel álmából. A földrengés pusztítást végzett, sok ház omlott össze, és sok emberélet semmisült meg.
Végre azonban ismét nyugalom állott be. Az elmenekült lakosság visszatért a lakhelyére. Szakemberek érkeztek, akik a megmaradt, de meglazult falakat felülvizsgálták, nehogy további szerencsétlenségek okozói legyenek azok.
A kőművesek egyikének a falak kopogtatása közben feltűnt, hogy a kalapácsütése nyomán egy helyen a fal kongó hangot ad. Azon hitben, hogy ott valami kincs van elrejtve, kibontotta a falat, amiben csalódottan csak egy kis könyvet talált. Mégis magához vette, és kíváncsiságból otthon olvasgatni kezdett belőle. Az a bizonyos befalazott Biblia volt ez a könyv. Az Isten szava hatalmas hangon szólt a szívéhez. Így ismerte meg Istenét és Megváltóját. E könyv minden pénznél értékesebb kincsévé vált, mert megtalálta Üdvözítőjét.
Jézus szeretete, amit saját szívében is megtapasztalt arra indította, hogy másoknak is szolgáljon az üdvösségre vezető út megmutatásával. Így lett a Biblia ügynöke.
Amint egy napon súlyosan megrakottan, üzleti útját végezte, egy helyen egy csoport munkást látott álldogálni. Hozzájuk lépett és barátságosan a könyveit megvételre ajánlgatta. Többen vásárolgattak is egy-egy könyvet, egy azonban határozottan elutasította őt. „Én e könyvről semmit sem akarok tudni!”-mondotta- „Egyszer volt egy ilyen könyvem, de olyan helyre tettem el, hogy még az ördög sem találja meg ott.”
Az ügynöknek hirtelen egy gondolat villant át az agyán. Kabátja belső zsebéből elővette a Bibliáját, és ennek lapjára mutatva megkérdezte a munkást, hogy nem -e az ő neve áll ott bejegyezve? A kőműves felfigyelt, és felismerte az általa befalazott Bibliát. Ez volt tehát az Úr másodszori szava hozzá. Megrendült és nem mert tovább ellenállni a hívó szónak. Kérelmére az ügynök, bár nehéz szívvel, de átengedte neki a Bibliát.
A munkás félelemmel, és tiszteletérzéssel vitte haza. Olvasása közben, mint elveszett, és elkárhozott bűnöst ismerte fel magát benne, akinek Megváltóra van szüksége. Megismerte azonban Isten könyörülő szeretetét is, Aki Fiát küldte el Megváltónak. Mivel ezúttal hallgatott Isten szavára és hitt annak, lelke bűntörlő Jézusban békességet nyert, és megelégedett emberré vált.
Jézus azt mondja: „Aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra,”János 5:24