A Facebookon az egyik ismerősöm írására kattintva meglepődtem. Azt írta, hogy nincs ideje azokra, akik őt nem szeretik, akik nem értik meg, akik számára ő közömbös, mert azokkal foglalkozik, akik szeretik, akik beszélgetnek vele, akik megértik.
Nyomatékkal meg is magyarázta, hogy az élet olyan rövid, hogy miért azokra pazarolja az idejét, akik nem érdemlik?
Nem tudni, hogy ezt az írást ő maga állította össze, vagy mást utánzott? Teljesen mindegy abból a szempontból, hogy mi nem érdemből, hanem kegyelemből kapunk mindent a mi Urunktól! Akár hisz valaki az Úrban, akár nem.
Ha Jézus is ezt mondaná nekünk, akkor sokan bajban lennénk! Kik azok, akik érdemből kaphatnak bármit is? Ki volt az az ember, aki megtette azt az áldozatot másokért, amit a mi Urunk tett meg?
Soha nem lehetünk olyan magabiztosak az életünkben, hogy fölényesen mi magunk mondjunk nemet annak a missziós parancsnak, amit a mi Urunk adott nekünk: „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”
Itt Jézus nem mondta, hogy válogassuk meg, ki a szimpatikus és ki nem. Ő minden emberért meghalt, és minden embert vár az örök hazába. Ezt a munkát nekünk kell elvégezni, válogatás nélkül.
Minden embernek hallani kell az Evangéliumról, minden embernek meg kell tudni, hogy Jézus Őérte is meghalt, és minden embert egyszer meg kell szólítani, nekem, vagy neked, azért, hogy lehetőséget kapjon a döntéshez. Nem időpocséklás az sem, ha csak meghallgat, ha csak a magot vetetted olyanok szívében, akik most még talán legnagyobb ateisták. Lehet az a mag évek múlva kicsirázik, hajtani fog, és szárba szökken. Igenis kell lenni időnek minden emberre!
Fontosnak tartottam a kiigazítást, hogy mások, akik olvassák, ne itassák magukba a rosszat. Rögtön Igét kerestem, ami már a szívemben volt. Tudtam, hogy a „Hegyi beszédben” kell keresnem, és amint felnyitottam a Bibliám, pontosan ezen az oldalon nyílott ki, és a szemem erre a versszakra vetődött. Máté 5:46 „Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem azonképpen cselekednek -e?”
És miután leírtam az ismerősömnek az Igét, eszembe jutott, hogy az Úr segédkezett nekem az igazság felhozatalában, és továbbításában. Szívembe hozta az odaillő Igét, ki is kereste az Igehelyet, sőt a szememet ráirányította. Biztos lehetek benne, hogy az Úrtól volt.
Kedves Testvéreim! Ugye ti soha nem mondjátok, hogy az élet túl rövid? Lehet valakinek a számára csak néhány év, vagy évtized adatik, míg mások megérik a hosszú öregkort, mert életükben soha nem jutott eszükbe, hogy-„túl rövid az élet”- hisz annyi, amennyi az Úrtól adatik.
Ne szelektáljuk az embereket, hanem vessük a magot, hogy minél inkább teljesíteni tudjuk Jézus  missziós parancsát: „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”