Egyszer egy keresztyén nő egy számára nagyon fontos dolog miatt, ekképpen imádkozott az Úrhoz. „Istenem, vegyél el tőlem minden bűnt, hogy az áldásodat el tudjam venni…..” Isten pedig meghallgatta az imát és teljesítette a testvérnőnk kérését.
Ugye milyen, szinte mesébe illően egyszerűnek hangzik ez a rövidke epizód? Elhangzott egy kérés Isten felé, ami meghallgatásra talált és teljesült.
Azonban nézzük meg közelebbről, hogy mi is történt. Talán egyszerűnek tűnik, de az imádkozó részéről nem is annyira egyszerű fohász ez. A testvérnőnk tisztában volt vele, hogy az Úr a szíveket vizsgálja, és az is tudta, hogy minden szándékos, vagy szándék nélkül elkövetett, esetleg a szív mélyén lapuló titkos bűn, megvizsgálásra kerül a meghallgatása során. Az sem volt kérdéses, hogy számára egy nagyon fontos ügyről van szó, és ezért hajlandó volt mindenről lemondani, még arról is, amihez egyébként ragaszkodott volna. Valódi jelentőségteljes döntést hozott, hiszen kész volt megüresíteni magát, eltökélte, hogy kienged mindent a kezéből, és rábízza az Úrra annak teljes megítélését. Megüresített szívvel, tisztán akarta elvenni azt az áldást, amitől függött a további sorsa.
Elgondolkodtató, hogy hányszor és hányszor kérünk Istentől valamit, de közben meg sem fordul a fejünkben, hogy ezért lemondjunk valamiről, ami számunkra kedves lehet. Milyen ritkán mondjuk azt, hogy: „Ítéld meg Uram az én ügyemet, és tisztíts meg engem! Tisztíts meg engem, hogy el tudjam venni a nekem szánt áldásokat!”
Gondolkodjunk el egy kicsit e rövidke történeten, és közben gyakoroljuk életük legfontosabb döntéseit Istenre bízni. Ki más tudhatná legjobban, hogy mi a legjobb a számunkra, mint a mi Teremtő Atyánk? Adjunk meg hát minden jogot az életünk minden területén annak Aki, a legtöbbet tette, és teszi értünk ma is.