Az öregség az emberi élet elkerülhetetlen velejárója. Testi erőlétünk csúcsát 25 éves korunkban érjük el, ezután lassan öregedni kezdünk, azaz erőnk állandóan csökken, és egyre könnyebben betegszünk meg.
Mi, akik már öregszünk, érezzük ennek a folyamatnak jeleit, és tudatában vagyunk annak, hogy testünk a bomlás számára van fenntartva. Test és a vér nem örökölheti Isten országát - mondja Pál.
Vajon ez azt jelenti, hogy a múlandó test számára nem létezik semmilyen reménység? Pál nem áll meg, a gondolatmenetét így folytatja: Egy szempillantás alatt átformálódunk.
Amikor a csúf hernyó begubózik, és tovább változik, úgy tűnik nem fog tovább élni, de nemsokára kinyílik, és gyönyörű lepke száll ki belőle. Vajon a hernyó repül? A válasz lehet igen is, meg nem is! Hiszen nem hernyót látunk a levegőben repülni, hanem lepkét, de ez a lepke mégis csak hernyó, csak éppen új alakot nyert.
Jézus teste hasonló módon változott át. Amikor meghalt, lepedőbe csavarták szinte bomlófélben lévő testet, amely a hernyóhoz hasonlóan átformálódott, s a múlandóból, elmúlhatatlan test lett. Ha most megismételnénk a kérdést, hogy vajon Jézus régi teste él -e, szinte azt mondhatnánk, hogy igen is meg nem is! Hiszen a régi múlandó test már nem létezik, eltűnt a sírból, ám ugyanebből a múlandó testből lett egy elmúlhatatlan test. Minden kizáró folyamatosság köti össze a régit az újjal.
Ami Jézussal történt, az velünk is meg fog történni. Ha majd megszólalnak a trombiták, egy szempillantás alatt át fog változni mindenki, Aki Krisztusban hisz, tekintet nélkül, hogy életben van, avagy elhunyt. Minden hívő át fog változni.
Tulajdonképpen ez volt az egyik oka annak, hogy Jézus Krisztus testet öltött. „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt, teljes életükben rabok valának.”Zsidók 2:14-15
Az emberek élete fölött úgy lebeg a halál, mint valami sötét felhő, ezért félelemben és rabságban élnek.
A Krisztusba vetett hit azonban megszabadít ettől a félelemtől. A hívő keresztyén tudja, hogy teste át fog alakulni, és hogy a halál csak egy sötét alagút, amelyen keresztül haladva, egy összehasonlíthatatlanul szebb életbe költözik át. A keresztyén ember számára a halál csak egy eszköz, melynek segítségével a báb lepkévé változik. Jézus átlényegülésének példája pedig szavatolja, hogy reménységünk nem alaptalan!
A mai ember számára a halál, egyszersmind az élet értelmetlenségét is jelenti, legalább is, ha meg van győződve arról, hogy élete a sírgödörben fejeződik be. De ha tudatában vagyunk annak, hogy ez az élet csak előkészület egy szebb s magasztosabb létformára, akkor már egészen más a helyzet.
Életünket értelemmel tölti ki a tudat, hogy szolgálhatunk Istennek, Aki Igéjéből, a régiből, újat képes formálni.
Az átlényegülés nagy vigaszt jelent a fáradtak, és a betegek számára, akik alig várják, hogy elhagyhassák a megkínzott testüket. Nincs messze az az idő, mikor megszólalnak majd a trombiták, és Isten átformáló ereje megérinti és újjáformálja a beteg, megfáradt testünket.
Az átlényegülés ugyanakkor bizonyítéka annak, hogy Isten nem csak a lelkületről gondolkodik, hanem a testünkről is. Erről Jézus is tanúságot tett, mikor meggyógyította a beteget, és megtáplálta az éhezőt. A bölcselkedés, hogy a test gonosz és a lélek tiszta, teljesen távol áll a Bibliai igazságtól!
Isten olyan embert alkotott, akinek teste, lelke, és szelleme van, és ezt a teljes embert akarja megváltani.
A hívőt nem egy üres élet várja, amelyben a test el van különítve a lélektől. Az örökkévalóságban is átölelhetjük, és megismerhetjük egymást, együtt ékezhetünk, és együtt fogyaszthatjuk majd az örök királyság új borát.

Írta: I.Z