Eger, Noszvaj… szép kiránduló helyeken jártunk, és ott a környéken rátaláltunk egy olyan kis hegyi falura, ami nekem nagyon megtetszett. A nevét nem jegyeztem meg, de mindenképpen oda szerettem volna újra eljutni. Elhatározta a család, hogy elmegyünk és megkeressük ezt a helyet, mivel annyira vágytam látni. Ami az emlékezetemben megmaradt, csak addig tudtam navigálni, de újra elvesztettem a fonalat és bármelyik irányba mentünk, azt a keresett kisfalut nem találtuk. Emlékezetem szerint az út jobb oldalán 3-4 nagy alumínium tárolót láttam, ennek tudatában elkezdtünk kérdezősködni. Egy idős néni elmondásom alapján Bükkzsércre irányított bennünket, és készségesen elmondta az odavezető legrövidebb utat is. Az erdőt, ahol be kellett kanyarodnunk megtaláltuk, bár ki volt írva, hogy behajtani tilos! Férjemben volt bátorság, és behajtott erre az ismeretlen útra, ami ki tudja, mit rejt, és hova vezet?
Elindultunk az ismeretlen úton, de bíztunk benne, hogy rövidebb lesz, mintha a hosszabb utat választjuk. Már az első száz méternél nem láttam jónak ezt a döntést, de olyan keskeny volt az út, hogy nem lehetett megfordulni, és mondani sem mertem. Az erdőben sötét volt, két oldalon a hegy falaiból kőomlás látszott, ami az utunkra is kigördült. Talán fakitermelés is volt egy-egy szakaszon, de mi csak mentünk, mentünk és úgy tűnt soha nem lesz vége az útnak. Már több km-t haladtunk, mikor a férjem felfigyelt, hogy jön egy autó utánunk, és elég közel került hozzánk. Nem lassított, hanem inkább még jobban mögénk tapadt. A mi kocsinkban, hátul ott ült a két lányom, akiknek nem mertem szólni az egész pánik hangulatomról semmit. Magamban bosszankodtam, hogy férjem, miért indult el olyan úton, ami tele van veszéllyel? A tetőfokon volt a hangulatom, mikor lassan kezdett az erdő világosodni, és egy pár pillanat múlva előttem a fák között feltűnt a Nap. Ahogy haladtunk előre, jobb kezem felől egy tisztást láttam meg, ahol egy férfi, nő és egy gyerek állt, de én kocsit sehol sem láttam, amivel odaérkeztek. Hirtelen mellettünk elhúzott a bennünket követő autó, és már csak az volt a kérdés, akik ott állnak, milyen indulatú emberek? Úgy tűnt, mintha minket vártak volna. Aztán a férjem felőli ablaknál megpillantottam azt a férfit, akit soha nem láttam, de még hozzá hasonlót sem. Hirtelen eszembe jutott, mikor a teremtésnél Isten azt mondta, hogy: „Jó” (I.Mózes 1:31.). A férfi közelebb lépett, és a férjemmel szót váltott, de én egyetlen hangot sem hallottam, pedig alig volt tőlem 2 m-re.
Csak néztem Őt. Magas, arányos testalkatú, hófehér hajú volt - első látásra, amit felmértem róla. Aztán aprólékosan megfigyeltem, hogy kora olyan 30 év lehetett, nagyon szép volt a bőre, fiatal arca, feltűnően fehér haja rövidre volt vágva. Csodálatosan szép világoskék szeme, aminek tisztasága eltért egy emberi szemtől. Fehér rövidnadrág, világoskék póló, fehér férfi zokni, fehér nyári cipő volt az öltözéke. Csak néztem, és azt láttam, ő maga a tökéletesség.Valami azt sugallta, hogy Ő egy angyal. (Nem női szemmel, vagy viccnek szánom a jelzőt, hanem ezt éreztem.) Aztán jobbról egy pillanatra megláttam a nőt, akiből koránt sem éreztem ezt a szellemi kisugárzást. Ő egy barna alacsony termetű, sovány, rövid hajú, és egyszerű öltözetű volt. Már ott azonnal éreztem, hogy Ők nem tartoznak együvé. Mintha a nő nevelte volna a gyereket, és csak egy dadus szerepe lenne. Már akkor feltűnt, hogy mikor kiértünk a tisztásra, ők hárman együtt álltak, és alig haladtunk egy kicsit feljebb, a férfi átkerült a vezetőülés felőli baloldalra, mintha tudta volna, hogy kérdezni akarunk tőle. Én le voltam nyűgözve a látványtól, de érdekes, sem a két lányomnak, sem a férjemnek a találkozás semmit nem mondott. Miután valószínű útbaigazítást kaptunk, elindultunk Bükkzsérc irányába, és rövid idő után, meg is érkeztünk. Kerestem azt a kedves kis falut, de bizony egész más kép tárult elém. Szomorúan tapasztaltam meg, hogy újra kudarcba fulladt a keresésünk. Azt kértem a családomtól, hogy menjünk vissza a találkozás helyszínére. Vágytam látni azt a szép zöld tisztást, a Nap sugarait, látni akartam újra azt a személyt, akinek a sok-sok Istentől kapott átélés után, már szelleme közel került hozzám. Visszamentünk, és mikor a sarkon befordultunk, mintha nem is az a hely lett volna. Nem volt a tisztás olyan, mint amikor megláttam, nem sütött úgy a Nap, nem voltak jelen azok a személyek, akikkel nem is olyan régen találkoztunk. Akkor értettem meg, hogy a pillanatnyi szépséget nem a táj, hanem annak a személynek a szellemi kisugárzása adta.
Később megkérdeztem a férjemet, hogy mit beszéltek? Azt felelte: -Megkérdeztem tőle: Valószínű eltévedtünk, Bükkzsércre akarunk menni, jó irányban vagyunk e? Mire az így válaszolt: Nem tévedtek el, jó irányba tartanak, majd itt jobbra forduljanak le.
Sokat gondolkodtam rajta, én miért nem hallottam a kérdést és rá a választ, pedig ott ültem a vezető mellett? És ha csak ennyi volt a kérdés és a válasz, miért tűnt mégis több időnek, hisz jól megnéztem apró részletességgel mindent rajta. Vagy hogyan láttam azt, hogy mi van a lábán, ha Ő olyan közel állt a kocsihoz? 1995.05.29.-e volt ez a találkozás, de olyan mintha tegnap történt volna meg. Ma is elindulnék, hogy meglássam az Őrangyalomat.
Kedves Testvérem, vajon Te hányszor találkoztál az őrangyaloddal? Hányszor szomorodott meg, mikor felfedte magát neked, de a hitetlenséged nem engedte, hogy elhidd, Őt látod! Nem kell elszellemiesíteni dolgokat, de aki hisz az Atya+Fiú+Szentlélek-ben, és ismeri a Biblia számos csodáit, az elhiszi, hogy csodák ma is lehetnek. A szellemvilág létezik, akár hiszel benne, akár nem. Ha Biblia olvasó ember vagy akkor találkoztál ugye ezekkel a történetekkel? 1.Ábrahámot angyalok látogatták meg, mikor azt mondták neki, fia fog születni.(I. Mózes 18:1-33) 2. Jákób az angyalokkal találkozik.(I. Mózes 32:1) 3. Máriát meglátogatta Gabriel angyal. (Lukács 1:26) 4. A pásztorok előtt angyal jelent meg, hogy bejelentse Jézus születését.(Lukács 2:8-17) 5. Az angyal kiszabadítja Pétert a börtönből (Apcsel. 12. rész) és sorolhatnám a számtalan történeteket, amiben az angyal megjelent, látható volt az emberi szem előtt. Ki mondja azt, hogy ez csak akkor történhetett meg? A könyvismertetőmben olvassátok Kenneth Hagen tiszteletes találkozásait az angyallal, Ő is bizonyítja ennek a valódiságát.
Lassan 6 éve lesz, hogy velem is megtörtént az Őrangyalommal való találkozás, de én soha nem kételkedtem benne, soha nem próbáltam boncolgatni, hanem megköszöntem az Úrnak, és míg élek nem felejtem el.
Elindultunk az ismeretlen úton, de bíztunk benne, hogy rövidebb lesz, mintha a hosszabb utat választjuk. Már az első száz méternél nem láttam jónak ezt a döntést, de olyan keskeny volt az út, hogy nem lehetett megfordulni, és mondani sem mertem. Az erdőben sötét volt, két oldalon a hegy falaiból kőomlás látszott, ami az utunkra is kigördült. Talán fakitermelés is volt egy-egy szakaszon, de mi csak mentünk, mentünk és úgy tűnt soha nem lesz vége az útnak. Már több km-t haladtunk, mikor a férjem felfigyelt, hogy jön egy autó utánunk, és elég közel került hozzánk. Nem lassított, hanem inkább még jobban mögénk tapadt. A mi kocsinkban, hátul ott ült a két lányom, akiknek nem mertem szólni az egész pánik hangulatomról semmit. Magamban bosszankodtam, hogy férjem, miért indult el olyan úton, ami tele van veszéllyel? A tetőfokon volt a hangulatom, mikor lassan kezdett az erdő világosodni, és egy pár pillanat múlva előttem a fák között feltűnt a Nap. Ahogy haladtunk előre, jobb kezem felől egy tisztást láttam meg, ahol egy férfi, nő és egy gyerek állt, de én kocsit sehol sem láttam, amivel odaérkeztek. Hirtelen mellettünk elhúzott a bennünket követő autó, és már csak az volt a kérdés, akik ott állnak, milyen indulatú emberek? Úgy tűnt, mintha minket vártak volna. Aztán a férjem felőli ablaknál megpillantottam azt a férfit, akit soha nem láttam, de még hozzá hasonlót sem. Hirtelen eszembe jutott, mikor a teremtésnél Isten azt mondta, hogy: „Jó” (I.Mózes 1:31.). A férfi közelebb lépett, és a férjemmel szót váltott, de én egyetlen hangot sem hallottam, pedig alig volt tőlem 2 m-re.
Csak néztem Őt. Magas, arányos testalkatú, hófehér hajú volt - első látásra, amit felmértem róla. Aztán aprólékosan megfigyeltem, hogy kora olyan 30 év lehetett, nagyon szép volt a bőre, fiatal arca, feltűnően fehér haja rövidre volt vágva. Csodálatosan szép világoskék szeme, aminek tisztasága eltért egy emberi szemtől. Fehér rövidnadrág, világoskék póló, fehér férfi zokni, fehér nyári cipő volt az öltözéke. Csak néztem, és azt láttam, ő maga a tökéletesség.Valami azt sugallta, hogy Ő egy angyal. (Nem női szemmel, vagy viccnek szánom a jelzőt, hanem ezt éreztem.) Aztán jobbról egy pillanatra megláttam a nőt, akiből koránt sem éreztem ezt a szellemi kisugárzást. Ő egy barna alacsony termetű, sovány, rövid hajú, és egyszerű öltözetű volt. Már ott azonnal éreztem, hogy Ők nem tartoznak együvé. Mintha a nő nevelte volna a gyereket, és csak egy dadus szerepe lenne. Már akkor feltűnt, hogy mikor kiértünk a tisztásra, ők hárman együtt álltak, és alig haladtunk egy kicsit feljebb, a férfi átkerült a vezetőülés felőli baloldalra, mintha tudta volna, hogy kérdezni akarunk tőle. Én le voltam nyűgözve a látványtól, de érdekes, sem a két lányomnak, sem a férjemnek a találkozás semmit nem mondott. Miután valószínű útbaigazítást kaptunk, elindultunk Bükkzsérc irányába, és rövid idő után, meg is érkeztünk. Kerestem azt a kedves kis falut, de bizony egész más kép tárult elém. Szomorúan tapasztaltam meg, hogy újra kudarcba fulladt a keresésünk. Azt kértem a családomtól, hogy menjünk vissza a találkozás helyszínére. Vágytam látni azt a szép zöld tisztást, a Nap sugarait, látni akartam újra azt a személyt, akinek a sok-sok Istentől kapott átélés után, már szelleme közel került hozzám. Visszamentünk, és mikor a sarkon befordultunk, mintha nem is az a hely lett volna. Nem volt a tisztás olyan, mint amikor megláttam, nem sütött úgy a Nap, nem voltak jelen azok a személyek, akikkel nem is olyan régen találkoztunk. Akkor értettem meg, hogy a pillanatnyi szépséget nem a táj, hanem annak a személynek a szellemi kisugárzása adta.
Később megkérdeztem a férjemet, hogy mit beszéltek? Azt felelte: -Megkérdeztem tőle: Valószínű eltévedtünk, Bükkzsércre akarunk menni, jó irányban vagyunk e? Mire az így válaszolt: Nem tévedtek el, jó irányba tartanak, majd itt jobbra forduljanak le.
Sokat gondolkodtam rajta, én miért nem hallottam a kérdést és rá a választ, pedig ott ültem a vezető mellett? És ha csak ennyi volt a kérdés és a válasz, miért tűnt mégis több időnek, hisz jól megnéztem apró részletességgel mindent rajta. Vagy hogyan láttam azt, hogy mi van a lábán, ha Ő olyan közel állt a kocsihoz? 1995.05.29.-e volt ez a találkozás, de olyan mintha tegnap történt volna meg. Ma is elindulnék, hogy meglássam az Őrangyalomat.
Kedves Testvérem, vajon Te hányszor találkoztál az őrangyaloddal? Hányszor szomorodott meg, mikor felfedte magát neked, de a hitetlenséged nem engedte, hogy elhidd, Őt látod! Nem kell elszellemiesíteni dolgokat, de aki hisz az Atya+Fiú+Szentlélek-ben, és ismeri a Biblia számos csodáit, az elhiszi, hogy csodák ma is lehetnek. A szellemvilág létezik, akár hiszel benne, akár nem. Ha Biblia olvasó ember vagy akkor találkoztál ugye ezekkel a történetekkel? 1.Ábrahámot angyalok látogatták meg, mikor azt mondták neki, fia fog születni.(I. Mózes 18:1-33) 2. Jákób az angyalokkal találkozik.(I. Mózes 32:1) 3. Máriát meglátogatta Gabriel angyal. (Lukács 1:26) 4. A pásztorok előtt angyal jelent meg, hogy bejelentse Jézus születését.(Lukács 2:8-17) 5. Az angyal kiszabadítja Pétert a börtönből (Apcsel. 12. rész) és sorolhatnám a számtalan történeteket, amiben az angyal megjelent, látható volt az emberi szem előtt. Ki mondja azt, hogy ez csak akkor történhetett meg? A könyvismertetőmben olvassátok Kenneth Hagen tiszteletes találkozásait az angyallal, Ő is bizonyítja ennek a valódiságát.
Lassan 6 éve lesz, hogy velem is megtörtént az Őrangyalommal való találkozás, de én soha nem kételkedtem benne, soha nem próbáltam boncolgatni, hanem megköszöntem az Úrnak, és míg élek nem felejtem el.