Édesanyám 91 éves korában halt meg, halálát a testének teljes elhasználódása okozta. Ha most visszagondolok, azt láthatom, hogy őt is, de minket is az Úr készített fel, erre a napra.
Agyvérzése után 3 évig ágyban fekvő beteg volt, és a felfekvéstől számított 6 hétre halt meg. (A tapasztalatok alapján már mások is megfigyelték ezt.)
Ahogy mondják, az öregkor nagyon hasonlít a kisgyermek korhoz. Édesanyám már nem tudott darabos ételt enni, pépes ételt készítettem és fecskendővel etettem őt. Veséje felmondta a szolgálatot, és szívét megfojtotta a felgyülemlett víz.
Egyértelmű jelek voltak, amik a halálának közeledtét jelezték.
-    Ezt a Karácsonyt a Mama várható halála miatt családtagjaink számára szolid ajándékozással terveztük megünnepe lni.
-    Felfekvését körömvirág kenőccsel kenegettem, ami pontosan halála napján fogyott el.
-    Az orvos által kiírt pelenkából a gyógyszertár csak 1 csomagot tudott adni (halála miatt a másik két csomag nem is került kiváltásra).
-    A napokban vásároltam egy fekete pulóvert, ami szokatlan volt tőlem, mert nem szeretem a fekete szint.
-    Vasárnap este elmentünk gyümölcsöt vásárolni, amit leturmixolva itattam meg vele. Mikor az ágyától el akartam jönni, megfogta a jobb kezem mutató ujját, és a szívéhez húzta. Most már tudom, az volt a jel, amivel megköszönte a gondviselést. Szegény még ott, abban az állapotában is tudatni akarta velem, amit már elmondani nem tudott. Férjem ott állt mellettem, és őt csak nézte sokáig, úgy éreztem a családot bízta rá.
-    Azon az éjszakán vakítóan fehér fény szűrődött ki a szobájából, valószínű az Úr volt nála.
-    Másnap reggel, mikor bementem hozzá, egy szép megfiatalodott arc fogadott. Fejtartása igen kecses volt. Az egész testének nagy hangsúlyt adott a nyak és az arc.
Nyugodt tekintete volt, és a szeme égszínkék. Az elém tárult változásra meg is jegyeztem: - Milyen jól pihentél Mama!
Erre Ő szemével és arcizmaival szelíden mosolygott rám. Éreztem, hogy Ő olyat tud, amit én még nem tudhattam. Ez számára különleges kisugárzást adott.
Halála után több hónapig kerestem azt az arcot, amit akkor reggel láttam. Majd megtaláltam egy kb. 25-30 év körüli fényképét, amin éppen így nézett ki.
Ebéd után kivittem a fecskendőt, amivel etettem, és mikor néhány perc múlva visszamentem, sajnos nagyon megijedtem. Fejét oldalra fordítva, szemét behunyva találtam rá. Mindannak ellenére, hogy öregsége, és betegsége sok nehézséget okozott, mégis egy pillanat alatt felfogtam a veszteséget. Elfelejtkezve Isten akaratáról, kétségbe esve forgattam Őt, beszéltem hozzá, és kértem, hogy ne haljon meg! Bár 3 év alatt elfáradtam a magatehetetlenségből eredő nehézségekben, de halálának tudata nem megkönnyebbülést, hanem új erőt adott, és szerettem volna újra vállalni a terheket.
Kb. 20 percig tartott ez az idő. Olyan volt, mintha aludt volna. Aztán kifelé indultam a szobából, és az ajtónál még visszapillantottam rá. Ekkor már az arca hulla fehér, a szája pedig sötétkék lett. Ez 5-6 másodpercig tartott, és újra visszanyerte a régi színét. Egy régi gyermekkori ismerősöm mondta: - Mariska néni tartotta magában a lelkét, és mikor otthagytad, akkor engedte csak kiszállni magából.
Ez valóban így történhetett. Látott, hallott engem és még lehet sajnált is, hisz Ő már tudta, hogy jó helyre kerül. Már akkor szellemben tudta az én szívem fájdalmát a halála miatt.
Tudom, hogy az Úrnál van, mert itt a földön bocsánatot kért a bűneiért. Most már valóságban sétálgathat abban a Mennyei kertben, amit egyszer álmában látott. Hálás vagyok Istennek, hogy átélhettem a halál pillanatát is külső szemlélőként, bár a félelem, és a fájdalom keveréke tompává tette számomra. A lélek eltávozását, amit én belülről is már átéltem, most kívülről láthattam.
Isten adott erőt elviselni azt a szellemi megtapasztalást, és azt a fájdalmat, amit gyermek érezhet az iránt, aki világra hozta, felnevelte, és csak a jóra tanította. Ő volt számomra az az ember, aki soha nem mondta szóval, de tettel mindig készen állt a segítségre. Ő volt nekem az az anya, akinek elvesztése olyan űrt hagyott maga után, hogy soha senkivel nem pótolhattam többet. Csendesen élt, és úgy is halt meg.