Egy amerikai házaspárnak megbetegedett a 10 éves fiuk. Mivel ők nem voltak keresztyének, nem tudták, hogy az Úr Jézus ma is gyógyít, ha hisznek benne. Az Úr azonban gondoskodott arról, hogy a házaspár is megtudja a jó hírt, és megkapaszkodjon az egyetlen életmentő lehetőségben. A szülők kipróbálva a nagy tudású orvosokat, professzorokat, akik mind lemondtak a fiú életéről, elhatározták, hogy Istenhez fordulnak segítségül. Felkeresték egy ismert gyülekezet lelkipásztorát, akinek elpanaszolták a bánatukat. A pásztor szeretettel hívta őket a gyülekezeti alkalomra, és a szülők el is fogadták a meghívást. A gyülekezet az Úrhoz fordult segítségül, böjtölt és könyörgött a kisfiú gyógyulásáért. Boldog volt az egész család, amikor a fiú napról napra egyre inkább erőre kapott, és az orvosi ellenőrzés is gyógyulást állapított meg. A gyülekezet hálát adott az Úrnak a gyógyulásért, és a család is lassan megnyugodott. A szülők azonban egy idő után kimaradtak a gyülekezetből. A pásztor néha felkereste őket, de a mindennapi munkára, egyéb elfoglaltságra hivatkozva nem mentek többet a gyülekezetbe.
Telt-múlt az idő. A kisfiú felnőtt, tanult, dolgozgatott, de igazán semmihez nem volt kedve. A szülők pedig a munka és pénz utáni hajsza miatt nem figyeltek rá. A jómód, szórakozás, egyre jobban belevitte a fiút a rossz társaságba, egyre mélyebbre került. Még az sem tűnt fel a szülőknek, hogy fiuk, miért kapja rendőrségi idézéseket, és miért jár bírósági tárgyalásokra… Egyszer csak olyan mélyre került, ahonnan már nem lehetett visszahozni. Az egyik tárgyaláson halálra ítélték, és röviddel utána villamos székben kivégezték.
Később a szülők vettek annyi erőt magukba, és újra elmentek a pásztorhoz, és elmondták a visszafordíthatatlan bánatukat, a pásztor így felelt:- Kedveseim, az Úr nem egy automata, hogy bedobunk 1-2 imát, kiadja a gyógyulást és megyünk a saját utunkon tovább. A betegségből az Úr meggyógyította, de ti nem neveltétek hitre a fiatokat. Nem éreztétek, hogy a fiú további életét úgy tudjátok bebiztosítani, ha Isten útján maradtok! A világ gazdagságára törekedtetek, nem a Mennyben gyűjtöttetek számára kincseket, hanem a földön!
A szülőket az igazság keményen megérintette, de bizonyára ez is volt a pásztor célja. Attól kezdve hűségesen jártak a gyülekezetbe, nem a földön, hanem a Mennyben gyűjtötték a kincseiket maguknak. Lehetséges a fiuknak kellett meghalniuk azért, hogy a világ zajából kilépve az Úr útján járva érezzék annak örömét és biztonságát, amit addig nem éreztek.
Tanuljunk ebből a kis történetből! Ne kelljen elveszíteni a szeretteinket azért, mert nem figyelünk rájuk! Mondjuk el bátran nekik az igazat addig, amíg nem késő! Járjunk az Úr keskeny útján, és gyűjtsük együtt velük azokat a csodálatos Mennyei kincseket!