Egyszer egy lelkipásztor azt mondta: „Én vagyok a gyülekezetben a küszöb, mindenki belém rúg.” Mi csak hallgattuk, de igazán nem tudtuk átélni, mivel nem velünk történtek a dolgok.

Egy szolgáló munkája sokszor nagyon is göröngyös utakon vezet, de könnyedén kell menni tovább, mert minden szolgáló tudja, hogy van mögötte védelem.

Így történt ez velem is a minap, mikor az egyik részben megtért testvérem kritizáló hangnemben az Egyházunk igazságát kérdőjelezte meg, és a Felház-által elindult ébredés iránt tanúsított örömömet politikai vonatkozásban ítélte meg.

Kissé könny szökött a szemembe, ami nem kifelé, hanem befelé folyt, és abban a nyomban egy Ige hely jött a fejembe, mégpedig a Zakariás 2:8

Kinyitottam a Bibliámat és elkezdtem olvasni: „Mert így szól a Seregeknek Ura. Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az Ő szeme fényét bántja.”

Ez volt a védőbeszéd mellettem, amihez nem tudott semmit szólni a testvérem.

Ekkor eszembe jutott Jézus ama beszéde: „De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon, vagy mit szóljatok, mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.” Máté 10:19

Kedves testvéreim! Én kívánom, hogy a ti számotokra is adja meg az Úr Jézus abban az órában, amit szólnotok kell! Legyen áldott az Ő neve érte!