A napokban boldogan mesélte el a menyem, hogy milyen nagy bizonysága volt a héten. Kíváncsian figyeltem, hisz minden bizonyság az Úr áldása rajtunk.
Azzal indult a történet, hogy egy ismerős család meghívta őket a fiúk ballagására, és természetesen illik elmenni.
Azt azonban nem tudták, hogy éppen szabadnaposak lesznek e, vagy dolgozniuk kell? Miután haza mentek megnézték a naptárt, és meggyőződtek róla, hogy sajnos éppen dolgozni kell azon a napon. Nagyon elszomorodtak.
Ekkor a menyem arra gondolt, hogy munkatársával elcseréli a napot, de nem igen bízott benne, mert ő mindig a férjével van egy időben szokott szabadnapos lenni.
Másnap azért vette a bátorságot, és megkérdezte a munkatársát, hogy mindenképpen a beosztott időben akarja kivenni ezt a szabadnapját? A munkatársa ekkor azt mondta, hogy nem, mert a férje éppen cserélni akar, mivel valami dolga akadt, ezért neki is jobb lesz máskor.
Nagy öröm volt ez a bejelentés, mondta el később a menyem, mivel így zökkenő mentesen el tudnak menni a ballagásra.
Ilyen a mi Istenünk, hogy még szánkon sincs a szó, Ő már el is intézi nekünk! Dicsőség az Úrnak érte!
Ez nem szerencse, mint sokan azt mondanák, hanem az Úr szeretete által kapott kegyelem.