A napokban kissé megkeseredtem, és elővettem egy papírt, amire elkezdtem írni , azokat a sérelmeket, amiket másoktól kaptam, és még örültem is neki, hogy milyen jól emlékszek mindenre. Igaz, kellemetlen volt felidézni a történteket, de jó néhányat sikerült. Aztán elkezdtem begépelni, hogy maradandóbb, legyen. Majd kimentem a konyhába egy pohár vizet meginni, és egyszer csak egy hang megszólalt a szívemben: „Ez nekem mind meg van. Menjél és tépd össze a feljegyzéseket, és töröld ki a gépből!”
Akkor hirtelen arra gondoltam, hogy valóban Istennek minden meg van a történtekből, Ő mindent tud, és mindent lát. Miért is hagynám én a szöget a falba, hogy visszajárjanak a démonok? Elindultam a szobába, és összetéptem a feljegyzéseket, majd a gépből is kitöröltem. Teljes nyugalmat éreztem utána.
Másnap dupla áldás volt az életemben. Reggel többek között azért imádkoztam, hogy az Úrtól kapott verseskötetemet, segítsen eljuttatni olyan emberekhez, akiknek üzenni akar általa.
Elmentem a boltba, és e közben megszólított egy ismerősöm, hogy ő hallott a megjelent verseskötetemről, és szeretne vásárolni. Nagyon megdöbbentem, mert éreztem, ez az Úr válasza az imámra. Az engedelmesség jutalma!