2018.04.26-án csütörtökön délután a következő könyvem anyagán dolgoztam. Javítgattam a régen lejegyzett kijelentések, indíttatások, álmok, látomásokat, mikor a szívemben éreztem, hogy olyan régen nem kaptam az Úrtól átéléseket, és vágytam rá! Nem csak azért, hogy talán a kiadásra készített könyv anyaga kevésnek fog bizonyulni, hanem azért, mert vágytam az Úrral élő kapcsolatban lenni. Vágytam arra, hogy az érintését érezzem, halljam a hangját, vagy szóljon hozzám, és adjon nekem feladatot.
 
Másnap 27.-én pénteken reggel imádkozás után kijelentésben kaptam a szívemben, hogy a verseskötetemből, néhány példányt jutassak el Torontóba és Erdélybe! Kicsit furcsának találtam, hogy az Úr ilyen feladattal bízott meg, mert egyáltalán nem tudtam, hogy hogyan fogjak hozzá? Elmondtam a fiamnak és a lányaimnak az Úr kérését, de senki pontosabb útmutatót nem tudott adni.
 
Ápr.28-án délután arra gondoltam, hogy az interneten rákeresek, a Torontói Pünkösdi gyülekezetre, ha egyáltalán van ilyen, akkor írni fogok nekik. Igy is történt, és miután elküldtem a néhány soros bemutatkozást, és leírtam, hogy mi lenne az Úr kérése, elkezdtem imádkozni.
Azt mondtam az Úrnak, „Uram! Ha Tőled van ez a kijelentés, ami által megbíztál engem, akkor erősíts meg benne, hogy járhatóvá teszed előttem az utat.” És mikor kis idő elteltével megnéztem a csevegőt, már kaptam is a választ. Nagyon készséggel fogadták a megkeresésemet és kérték, hogy ne Torontóba küldjem a könyveket, hanem van más megoldás is. Ugyanis Magyarországon van egy hely, ahova szokták összegyűjteni, ide kellene néhány darabot elküldeni. Mennyiért adom db.-ját a könyveknek?
Miután elolvastam a néhány mondatot, megértettem, hogy az Úr megerősített engem, hogy valóban Tőle van a kijelentés!!! Nagyon boldog voltam.
Aztán válaszoltam ismét, hogy tudom, megbíznak bennem, de én szeretném a könyvet bemutatni, és ezért elküldeném a borítót, az ajánlást, és néhány verset hanganyagban. De nem valószínű, hogy a csevegőn sikerül, ezért egy email címre lenne szükségem. Igy megkaptam annak a testvérnek az email címét, akinek továbbíthattam a bemutatkozáshoz szükséges anyagot. Éreztem, hogy az Úr segítségemre van a rám bízott munkában is. Most várom a visszajelzést a Magyarországi testvértől, hogy mit lépjek tovább?
Április 29. vasárnap van. Az Imádkozás után reggel, a szívemben egy újabb kijelentést kaptam a verses könyvekkel kapcsolatosan, csak egy helységnevet: „Sydney”
Igen meglepődtem, mondtam is az Úrnak, hogy hallottam már ezt a nevet, de én még azt sem tudom, hogy hol van?
Mivel a férjemmel vasárnaponként Körösszakálra járunk szolgálni, igy készülnöm kellett, és nem volt időm a kijelentéssel foglalkozni akkor.
Elmentünk a Szakálli missziós gyülekezetbe, és testvérek szépen gyülekeztek. Az egyik testvérnő hozott magával egy ismeretlen hölgyet, aki még nem járt nálunk. Azt mondta, hogy igy tervezte, hogy mivel férjhez megy külföldre, április utolsó vasárnapján eljön a gyülekezetbe. Rákérdeztem, hogy csak látogatóba, vagy lakásképpen? Azt válaszolta, hogy mivel férjhez megy, ezért ott fog élni. És ezzel befejeztük a beszélgetést.
 
Elkezdődött az Istentisztelet. Az alkalom első részében mindig adunk helyet a bizonyságoknak, és imakéréseknek. Most is igy volt. A testvérek között először én jelentkeztem, és bizonyságot tettem arról, hogy Isten milyen feladatot bízott rám, amiért nagyon hálás vagyok néki, és még segít is benne. Elmondtam a Torontói kapcsolatot.
Kitértem arra, hogy ma szintén kijelentésben kaptam egy helység nevet, ahová még el kell juttatni a néhány könyvet. Nevetve mondtam, hogy „SYDNEY”, de én azt sem tudom hol van, ti tudjátok hol van ez?  Erre a vendég hölgy megszólalt: Ausztrália! „Én odamegyek, és ha kell el is viszem a könyveket.”Mikor meghallottam e mondatot, a testem elkezdett kissé remegni, és a fejem tetejétől a lábam ujjáig egy finom zsibbadást éreztem, vagy 5 másodpercig!!!!!!!!!!!!!! Ezt a zsibbadást láttam is, nem csak éreztem! Ugyanis ez a zsibbadást előidéző valami olyan alakú volt, mint a testem. Olyan volt, mint mikor a két tenyerünket kissé meghajlítva egymással szemben állítjuk. Szép formája volt!!! Láttam és éreztem egyszerre!
Könnyeim hulltak, csak hulltak az örömtől, és nem tudtam volna abbahagyni. Ez kb. egy 10 percig tartott. Annyira feldolgozhatatlan volt számomra, hogy az Úr adott egy feladatot, és mivel látja, hogy meghaladja a képességeimet, ezért segítséget küldött! Ki gondolta volna, hogy Körösszakál egy 800 lélekszámú kis községben, lesz az a személy, aki ma, eljön a gyülekezetbe, oda ahol soha sem volt, hogy azt mondja: „Imhol vagyok” Ki merte volna gondolni, hogy ő lesz az, akit az Úr megszólít, hogy „Menj el a gyülekezetbe, mert ma szükség lesz a te segítségedre!! Soha nem láttam ezt a hölgyet, nem beszélhettem vele, a testvérnő, akivel jött nem tudhatott az Úr kijelentéséről, mert hétközben kaptam a kijelentést, és nem főpróba volt, csak egyszerűen azt mondta: „Ímhol vagyok!”-mint Sámuel.
És az, hogy mennyire hibátlan az Isten terve bizonyítja az is, hogy az a testvérnő, akivel érkezett a vendég hölgy, arra gondolt, hogy olyan sok dolga lenne,  ma nem jön a gyülekezetbe. De! De Isten terve akkor nem tudott volna igy végbe menni, mert, ha ő nem jön el a misszióba, akkor a hölgy sem jött volna el nélküle.
A hölgyről még érdemes tudni, előre megtervezte az április utolsó vasárnapját, mert akkor akartak kimenni, de a párjának valami időcsúszása lett, igy majd csak később Utaznak ki.
Nem tudok túl lenni az átélésen! Azt mondja az Ige: kérjetek, és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik néktek. És ez így történt! Csak a szívemen volt a vágy és az Úr megadta nekem az átéléseket. Dicsősség néki érte!!!!
Most annyi a dolgom, hogy várok türelmesen.
Időközben megkíséreltem azt az Erdélyi pásztort megkeresni, akinek címét a Torontói pásztor adta meg. Ám nem kaptam visszajelzést tőle.
Elszomorodtam, mivel mindenképp teljesíteni szeretném az Úr kérését, de nem tudtam hogyan induljak tovább? Vártam!
És 2018.09.02-án írt a Torontói pásztor, hogy szeptember 12-én lesz Erdélybe a Pünkösdi Konferencia, több szolgáló megy ki, ezért próbáljak valamelyik lelkipásztorral felvenni a kapcsolatot, hogy vigyen néhány könyvet ki a standra árusítani.
Nagyon hálás voltam az Úrnak azért, hogy Erdélyi gyülekezetbe ki tudom juttatni a verses köteteket. Érzem, hogy ez is az Úrtól van, az ő segítsége megérkezik mindig időben.
És szinte a kisujjamat sem kellett mozdítanom a könyvek kijuttatása érdekében, mert minden elő volt az Úr által készítve. A Debrecen belvárosi gyülekezetbe járnak a lányomék, és egy testvérnő, már hétvégén ment is ki Erdélybe, és szívesen vállalta, hogy kiviszi a gyülekezet könyvtárába. Ami a legörömteljesebb az az volt, hogy két gyülekezetbe is ment a Testvérnő, és kivitte mind a két gyülekezetbe. Dicsősség az Úrnak, megkönnyítette a könyvek kijutását, mert látta, hogy jó szívvel szeretettel adom. Az Úr segítségével teljesíthettem kérését! Már csak Sydney van hátra, de biztos vagyok benne, hogy ha türelmesen várok, ezt az utat is megnyitja előttem az Úr! Ámen