Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a bizonyságért, mert szívem igazán boldog volt még napok múltával is érte. Azért, hogy munkát bízott rám az Úr, azért, hogy én a legkisebb végezhettem el egy postás feladatot! Elküldött a tervének megvalósítására. Uram köszönöm!
Történt pedig, hogy a napokban azon gondolkoztam, hogy úgy sajnálom ezeket a napokat, amik csak a semmibe mennek el! Ott ahol a mindennapi feladaton kívül nincs az Úrnak semmi sem adva. Nem végzem azokat a feladatokat, amit kellene végeznem! Elégedetlenkedtem magammal szemben. Még a lányom meg is jegyezte, hogy mit akarok csinálni most, mikor korlátozott a kijárás a járvány miatt. Nem tudom, de valamit szeretnék többet tenni az Úrért. És akkor még nem tudtam, ez az elégedetlenség egy ajánlat volt az Úr felé: „Kit küldjek el? „Imhol vagyok Uram! Küldjél el engem!”
És most megosztom a bizonyságomat: Az interneten egyik ismerősöm által, a szemem elé került egy videó kisfilm, amit mivel ismerősöm osztott meg, méginkább megnéztem. A film egy zenész házaspárról szólt, ahol a nő néhány évvel ezelőtt, rákos betegségből gyógyult fel, és erről egy dalt írt, amit a férje zenésített meg.
Ezt a dalt énekelte el a hölgy, közben bizonyságot tett a gyógyulásáról, imádkozott, és nagy hangsúlyt fektetett a kegyelemre. Azt mondta, ő naponta megvallotta, hogy meg fog gyógyulni kegyelem által, hogy milyen formában azt rábízta- gondolom Istenre, de nem mondta ki a nevét.
Ez a hölgy, egy szimpatikus egyéniség volt, de az egész lénye valamit sugárzott.
Miután a kisfilmet megnéztem, ismerősömnek a következőket írtam „ Drága ………. ! Köszönöm, hogy általad eljutott hozzám is a ………..-nek a dala. Hiszem, hogy nem véletlen volt ez sem, mint ahogy a többi sem, amit Isten cselekszik az életünkben. Szép napot kívánok neked! Puszi
Közben a távolban élő családtagjaimmal is megosztottam a videót, de nem reagált rá senki. Aztán a férjemet is megkértem, hogy nézze meg a filmet, de ő sem mondott véleményt róla. Majd egy idő után egy indíttatást éreztem, hogy megkeresem a közösségi oldalukat, hogy jobban megismerjem őket. Meg is találtam, és miután rápillantottam az általuk ajánlott oldalakra, nagyon megdöbbentem, mert ezeket olvastam: meditáció…, pozitív beszéd, stb.
A Szent Szellem rögtön megvilágosította előttem, hogy idegen pályán vagyok, ahol én nem is éreztem jól magam! Azonnal megértettem, hogy azért volt ez a műsor olyan misztikusan magával ragadó, mert az okkult által a sátán meg akart téveszteni engem is! Legyen vigaszomra, hogy az Ige ezt írja: „ Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet a választottakat is.”Máté 24:24 Igaz, ez a hölgy nem hamis próféta volt, de a sátánnak dolgozik, és ez már pontosan elég.
És mint egy mondás azt mondja: „Nem az a baj, hogy a gólya rászáll a kéményre, hanem az, ha rajta is marad.” Tehát, beismerem, hogy majdnem beugrottam én is a nyájas megnyerő szöveg után, de a Szent szellem szólt, én pedig meghallottam és ez a fontos.
Miután beigazolódott, hogy nem Isten útján jár ez az énekesnő, én azonnal levettem a filmet a közösségi oldalamról, és este magamban elcsendesedve, azt mondtam az Úrnak: „Uram! Én evangélista vagyok a te szolgálód. Tudom, hogy a mai napom nagyon zajos volt, de meg kell tennem azt, amit te elvársz tőlem, bármi történjen is. Meg kell írnom a bizonyságot, és az ismerősömnek is meg kell tudnia az igazságot. Tudom, hogy támadni fog miatta a sátán, de a Te védelmedet kérem az életemre!„
Aztán megírtam a Honlapunkra a történetet, hogy mások is ismerjék meg a sátán effajta praktikáját, és nyitott szemmel járjanak, hogy el ne tévedjenek!
Majd írtam az ismerősömnek, és kértem, hogy ne kioktatásnak vegye, de mindenképpen meg kell tudnia az igazságot. Tudnia kell, hogy a meditációt és az Úr imádatát egy hajszál választja el, de míg az egyik a sátán eszköze, addig a másik Isten imádata! És a kettő nem azonos!!!
Egy kútfőből édes és keserű víz nem folyik, márpedig nem lehet két úrnak szolgálni.
Másnap a kedves ismerősöm, aki egyébként daganatos beteg, visszaírt, és megköszönte, hogy felvilágosítottam őt, mert ő ezt nem is tudta. Megvallotta, hogy néha próbálkozott a meditálással, és rádöbbenve azt igazságra ezt mondta: „ Akkor, ezért nem volt rá soha időm, mert Isten nem engedte, hogy időt töltsek az ellenséggel”….
És összeállt a kép teljesen: Istennek volt egy terve, ismerősöm megmentésére, és engem küldött el, hogy megtudja az igazságot! A döntés viszont az ő feladata lesz!
Én nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért a bizonyságért, mert most egy kicsit hasznosnak érezhettem magam. Most az Úrnak végeztem a szolgálatot. Legyen áldott az Ő neve érte!
Dózsa Lajosné