Ezzel kezdte a telefonbeszélgetését a lányom, aki azért hívott fel, hogy elmondja a bizonyságát. Éreztem, hogy nem lesz az olyan ici-pici, de türelmesen végig hallgattam az örömteli beszámolót.
„Reggel a kocsival, ahogy jöttem dolgozni, el kezdett szakadni az eső. Gondoltam jó lenne, ha megállna, mert a parkolótól egy darabig még gyalog kell mennem, és ha elázok, beteg leszek, orvos, gyógyszerek, ráragaszthatom a családtagjaimra stb. elszomorított a gondolatsor. Ezen töprengtem, amikor eszembe jutott, hogy imádkozzak azért, hogy Isten állítsa meg az esőt, hiszen neki erre is van hatalma! Mert Isten szuverén Úr, Ő a Mindenható! Imádkozni kezdtem és eközben rám terhelődött, hogy sokszor olyan hűtlen vagyok az Úrhoz, hogy a fáradságtól este csak beesek az ágyba, és néhány mondat után elalszok. Elszégyelltem magam, de tudom, Isten azt is látja, miért vannak azok a dolgok, amivel meg vagyok terhelődve, és elfáradok.
Aztán az egyik utcába bekanyarodva, megpillantottam egy boltot, ahol esernyőt is lehetett kapni. Megálltam a kocsival a bolt előtt, mire abbamaradt az eső, de mielőtt kiszálltam volna, gyönyörűen kisütött a Nap. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy imádkoztam, és én mégis esernyőt akartam venni? Hiszen mindegy milyen rövid az ima, Isten azt is meghallgatja, és segítségünkre siet. Így történt ez most is!
Tovább hajtottam majd megérkeztem a parkolóba. Aztán kiszálltam a kocsiból, és a gyönyörű napsütésben elsétáltam a munkahelyemre.”
Boldogan hallgattam végig a bizonyságot, és közben szememből a könnyek kicsordultak, mert éreztem és tudtam, hogy Isten nagyon közel tud jönni hozzánk! És ez az a közelség, amire nekünk szükségünk van minden nap. Mert Isten nélkül gyengék, elesettek vagyunk, szükségünk van naponta egy „ici-pici” bizonyságra!