Kora tavasszal elég nagy területre mákot vetettem a kertemben, és szépen ki is kelt. Egyik vasárnap lementem, hogy megnézzem, és láttam mennyire sűrű, ezért elkezdtem ritkítani. Eszembe jutott, hogy vasárnap van, és abba kellene hagynom, mert az Úr napja, de mégis tovább folytattam a munkát. Láttam, hogy vannak rajta olyan fehér foltok, és másnap vásároltam is a boltból valamilyen vegyszert és belocsoltam vele. Sajnos a vegyszer leszárította a mák leveleit. Miközben nézegettem, és sajnálgattam az elszáradt mákot, eszembe jutott, hogy azért vetettem ilyen nagy területre, hogy az ismerősöknek, szomszédoknak is adjak. Mindezt el is mondtam az Úrnak. Eltelt néhány nap, és mikor újra lementem a kertembe, csodálkozva figyeltem fel rá, hogy a kiszáradt máktövek kihajtottak. Eszembe jutott a legutóbbi beszélgetésem az Úrral, ami a mák elajándékozásáról is szólt. Hálás voltam nagyon Istennek, hogy meghallgatta a panaszomat, és ajándékozási kedvemet nem elvette, hanem életet adott a növényekbe, hogy éljenek, és teremjenek! Ilyen a mi Istenünk, Aki odafigyel minden apró dologra, amivel örömet szerezhet nekünk. Dicsőség neki érte!