Néhány éve a férjemtől kaptam egy pár fülbevalót, ami a mérete miatt nem tetszett, de nem akartam megsérteni, ezért használtam, és később meg is szoktam.
Ezen a hétfőn nagyon sok dolgom volt, ezért már reggel korán felkeltem és hajat mostam, majd postára mentem, a napi teendőket végeztem, délután Debrecenbe, majd Sámsonba mentem megbeszélésre. A minden programmal megtűzdelt napomon csak este a megbeszélésen vettem észre, hogy az egyik fülbevalóm hiányzik. Egy kis időt szántunk rá, hogy szétnézzünk nem -e a földre esett, de folytattuk tovább a munkát. Sajnos éjszaka volt, mire hazaérkeztünk, és már akkor nem kerestem az elveszett ékszert. Egy végtelen nyugalommal feküdtem le, mert azt éreztem, hogy az Úr szemei rajta vannak.  Másnap miután felébredtem, imában az Úrhoz fordultam és elmondtam Neki, hogy tudom, Neki semmibe nem kerül, hogy visszaadja, ha az Ő akarata szerint való. Ha viszont nem fogom megtalálni, annak az a jele, hogy az Úr nem akarja, hogy használjam azt az ékszert. Teljes nyugalommal az Úrra bíztam annak megtalálását. Kora délelőtt egyik percről a másikra, azt mondtam a férjemnek, hogy menjünk és nézzük meg a kapu előtt, ahol beszálltam a kocsiba nem -e ott esett ki? Nem is gondoltam arra, hogy én ezen a napon milyen sok helyen voltam, még a községünktől 110 km-re is, ahol bármelyik méterben kieshetett. Kimentünk a kapuhoz, és akkor vettem észre, hogy a kiskapu kulcsot nem vittem magammal ezért visszajöttem érte. Mire kimentem újra a kapuhoz a férjem mosolyogva nyújtotta a kapu tetején át a kicsit átdeformálódott, de megtalált fülbevalót. Kezembe vettem, és arra gondoltam, hogy ma sem lett az Úr keze rövidebb! Ma sem csalódtam az Úrban, ezt a nyugalmat, ami engem körbevett, azt Tőle kaptam, és jó, hogy Rá hagyatkoztam, mert Ő meg is mondta, hol keressük meg az elveszett ékszert. Ilyen az Úr vezetése! Ha rá hagyatkozunk, sok felesleges idegességtől szabadulunk meg.