Az én bizonyságom
Február közepén leolvasták a villanyóránkat, amint ilyenkor szokták az év végi elszámolás végett.
Nem emlékszek rá, hogy az előző évhez képest mennyi volt az áramfogyasztásunk, de egyet tudtam, hogy mint mindent, ezt is Isten kezébe teszem.
Elmondtam az Úrnak, hogy anyagi kereteink behatároltak, minden pénz a maga helyére került, és nagyon szeretném, ha nem kellene utána fizetni.
Minden nap elmondtam az imáimban, pedig tudom, hogy nem felejtette el az Úr, de jó volt érezni, hogy ezt is az Ő kezébe tehettem le.
Aztán teltek a napok, és minden nap mentem a postaládához, hogy megjött-e a villanyszámla? Kicsit érdeklődve vártam, és még szégyelltem is, hogy miért nem hiszem el, hogy jó kezekben van? Délbe behoztam a leveleket, és nem volt közte a villanyszámla. Estefele a férjemmel nézeteltérés történt köztünk és a harag a szívembe költözött. Egy kis idő múlva az udvarról mikor bejött, egy levelet adott a kezembe, és ez a volt villanyszámla.
Megfogtam a levelet, és nem mertem felnyitni, mert azonnal arra gondoltam, hogy én az Úrhoz imádkozok napok óta segítségért, és én meg a szívembe beengedtem a haragot.
Meghajtottam a fejemet, és bocsánatot kértem az Úrtól, hogy megint elbuktam, és nagyon szégyelltem magam. Arra gondoltam, hogy hogyan is segítene most az Úr, mikor én bűnbe estem?
Kicsit időztem a vádló gondolataim között, aztán óvatosan szégyenkezve felbontottam a levelet.
Áttanulmányoztam a levelet, és sikerült megfejteni! 41 Ft –ot kell utána fizetni, és a következő hónapban a számla még a tavalyitól is kevesebb lesz 800 Ft-tal. Dicsőség az Úrnak kiáltottam fel!
Miután megértelmeztem az anyagi oldalát, azt is megértettem, hogy az Úr szeret engem, mert igaz bűnbe keveredtem, de meg is bántam, és szégyelltem.
Az Úr azt is látta nehezen lehetett volna kikerülni ezt a helyzetet, de nem a másikra mutogattam miatta.
És újra megerősödött bennem az az igazság, hogy az Úr nagyon szeret bennünket, és tudja azt, hogy naponta bűnt követünk el, de megbocsát nekünk! Jó az Ő közelségében lenni!