A napokban ismét találkoztam az Úr kegyelmével, ami felejthetetlen marad számomra.
Az történt ugyanis, hogy egyik reggel miután az ágyról leléptem, a gerincem felső harmadából, balra egy kegyetlen szúró érzést éreztem, és egy tenyérnyi helyen egész át a mellkasomig zsiborgott. Hirtelen még levegőt is alig kaptam a fájdalomtól, és bármerre akartam fordulni, rettenetesen szúródott. Nem sok idő volt a gondolkodásra, hogy vajon mi lehet, infarktus, vagy a tüdőmet átszúrta az eltört csigolya? Nem gondolkodtam tovább, csak azt szerettem volna elérni, hogy az ágyamba visszakerüljek. Nagyon nehezen sikerült, de nem találtam azt az oldalamat, amire feküdhettem volna fájdalom miatt. A telefonom mellettem volt, (ami nagyon ritka) és arra gondoltam, hogy a férjemet felhívom, aki a másik szobában aludt. Viszont rögtön láttam benne a bonyolultságot, hogy ő kérdezget, orvost hív, mentő, hordágy, kórház stb. Egy teljes tiltakozás vonult át bennem pillanatok alatt. Ekkor összekulcsoltam a kezem és elkezdtem imádkozni. (..mert mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős) 2 kor.12:10 Azt mondtam az Úrnak: Uram, jövök Hozzád olyan hittel, mint ami a vérfolyásos asszonynak, mint Bartimeusnak, mint a századosnak volt.….. És kérlek a gyógyító kezed tedd rá az én beteg testrészemre, hogy én meggyógyuljak! Uram, Te tegnap ma és mindörökre ugyan az vagy! Kérlek, gyógyíts meg engem! Egy 15-20 percig imádkoztam az Úrhoz, és utána próbáltam mozdulni valamilyen helyzetbe. Először a lábaimat mozdítottam, majd felültem az ágyam szélére, felálltam, és elindultam. És dicsőség az Úrnak, meghallgattatott az imádságom, és fájdalom nélkül újra járkálhattam. Mikor megtapasztaltam, hogy nincs semmi fájdalmam, könnyeim hulltak és megköszöntem az Úr jóságát. Ilyenkor teljes mértékben ránk zúdul a bűneink özöne, és keressük a választ, hogy miért ilyen jó az Úr hozzánk? Köszönöm Uram a kegyelmet, ami még ma sem fogyott el irántunk!