Kedves Olvasók, Követők!
Szeretném megosztani veletek egy néhány évvel ezelőtti írásomat, ami akkor nagyon megragadott  és ma is aktuális lehet a számunkra.
A Szent Szellem eggyé formál minket.
„Hogy mindnyájan egyek legyetek, mint Te én bennem, Atyám, és én Te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk…….” János 17:21
         E csodálatosan szép Ige köré szeretném beilleszteni az én bizonyságomat, amit a napokban élhettem át a Szent Szellem által!
Ezt a bizonyságot el akartam mondani egyik ismerősömnek, aki egyáltalán nem adott rá lehetőséget, mert miután elkezdtem, ő egészen más témáról beszélt. Éreztem, hogy a Szent Szellem megszomorodott bennem és észrevettem a keserűséget szívemben.
Eszembe jutott a Passió c. film, amikor Pilátus azt mondta a feleségének” Claudia, te tudod, mond meg nékem, mi az igazság! - Ha valaki nem tudja az igazságot, akkor annak hiába mondják meg, úgy sem érti ” Így én is rájöttem, hogy hiába mondanám el neki, számára nem mondana semmit.
         Kedves Testvéreim! Most azonban veletek szeretettel megosztom a bizonyságomat, bízva abba, hogy a Szent Szellem, egységgé formál bennünket, és ez által megértitek az Ő munkáját, a jelen történetben.
         Néhány testvéremmel évekig egy missziós honlapot szerkesztettünk, majd idővel igaz helyileg szétszóródtunk, de a honlap koordinátora által mindig tudtuk a beosztásunkat.
Azon a héten, az a testvérnő következett Igei gondolatot írni, akiről tudtam, hogy élete legnagyobb eseménye előtt áll, ugyanis rövid időn belül, Istentől kapott párjával kötik össze az életüket. Valószínűleg ezért, a sok elfoglaltsága miatt csúszott meg időben az írásával.
Emberileg szívesen elvállaltam volna helyette, hogy segítsek neki, de nem tehettem, mert Isten arra indított, hogy emlékeztessem a mulasztására, hiszen mindenkor példásan végezte ezt a szolgálatát. Néhány soros üzenetben arra kértem, hogy szeretném, ha még ezt az Igei gondolatot megírná, majd ő kedvesen rövid időn belül válaszolt is. Leírta, hogy költözködése miatt nagyon elfoglalt volt, de minél előbb pótolni fogja.
Ekkor eszembe jutott a nemrégiben írt alázat című írásom, amelyben nyomatékkal kihangsúlyoztam, hogy alázat nélkül nincs keresztyén élet! Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy az én testvérnőm ezt az erényt magába hordozta, hiszen reagálhatott volna másképpen is. Megvallom kíváncsian vártam az írását, hogy milyen témát választ élete nagy eseménye előtt?
         Másnap elkészült az Igei gondolata, ami fel is került a honlapunkra.  De tudjátok mivel kezdte a testvérnőm az írását?
Azzal, hogy először is megvallotta az ő mulasztását, (ami 2 nap volt). Megvallotta, hogy amit idáig az életében napi rutinként végzett, a Biblia olvasása, imádkozás, az utóbbi időben a sok teendője miatt, a fáradság, és egyéb elfoglaltságai miatt elmaradozgattak. Majd felhozta azokat az érveket, ami miatt az Úrhoz kell ragaszkodnunk, időt szakítanunk rá minden körülmények között. Saját magát is figyelmeztette azokra a hibákra, amit ismerősei körében is tapasztalt. Sokan közülük túlhajszoltak, kimerültek, megfáradt emberekké lettek, pedig Isten nem ezt várja az Övéitől. Mivel mindent Istentől kaptunk, Őneki tartozunk hálával, és meg kell tanulnunk tudatosan félretenni a dolgokat, amik elveszik az időnket Istentől!
Bevallom, könnyek közt olvastam az alázat, és hála jegyében született írást, amely Istentől kapott bölcsességgel tanított is bennünket.
          Miközben időztem az írás mellett, a Szent Szellem kibontotta előttem az Ő munkáját ebben a történetben.
Ahhoz képest, hogy szinte 2 éve nem találkoztunk, és több száz km-re élünk egymástól, az Úr egységet tudott közöttünk formálni, hiszen mindnyájan Isten családjába tartozunk.
Valójában nekem csak addig volt feladatom ebben a történetben, amíg felfedtem a testvérnőm mulasztását, és nem engedtem az emberi ösztönömnek, hogy megírjam helyette, hanem engedelmeskedtem az indíttatásnak és megkértem a hiányának pótlására.  Így tudott tovább kibontakozni az Úr terve. A testvérnőm beismerte, és megvallotta a mulasztását. Bölcsen rámutatott az Úr érdemeire valamint saját magát, és másokat is figyelmeztetett a hasznos időbeosztásra, ami csak akkor lehetséges, ha tudatosan teszünk le a dolgainkat, és arra szánunk időt, akitől az életünket és mindenünket kapjuk! Ezt pedig csak az Isten vezetésével lehetséges.
Megértettem, hogy Istennek engedelmes munkásokra van szüksége, hogy tudjon üzenni általuk a többi keresztyéneknek is.