Szívszorítóan hangzik ez a kérdés, amit naponta hat gyermek tesz fel édesapjának, aki dolgozni megy. Valószínű sok gyermek szájából hangzik el ez a kérdés, de más és más szituációkban. Hisz ez a mondat mit is jelent? Szeretetet, ragaszkodást, aggódást, és féltést, de vajon miért teszik ezt a gyermekek? Nem harcolni megy az apjuk, nem is kórházba, hanem csak a munkába.
„Mégis miért?” - teszem fel magamnak én is újra és újra a kérdést. Hisz az érződik ebből, hogy szeretettel, ragaszkodnak hozzá, és aggódnak azért, hogy esetleg egyszer nem fog haza menni hozzájuk. Sok-sok elképzelt történet képe jött a képzeletembe, ami valóban különböző volt, de a lényeg mindenütt azzal végződött, hogy a gyerekek aggódnak, hogy az apjuk egyszer nem megy haza.
A különböző elképzelt történetek azonban hamar szertefoszlottak a gondolataimban, mikor arra gondoltam, hogy az Úrtól távol kóborolt bárányok miatt, Jézus is így aggódik: „De gyermekem, ugye visszajössz? Érted megyek, és karjaimba hozlak vissza a többi bárány közé, mert tőlem távol nem vagy biztonságban. Széttépnek a farkasok! Ugye addig is vigyázol magadra? Szeretlek, az életem adtam te érted is, azt akarom, hogy velem, mellettem élj! Szeretlek, féltelek!”
Bár nem tudni az igaz történetet, de abban biztosak lehetünk, hogy a sátán csábítja az apát is, és az eltévelyedett bárányokat is a maga táborába.
Minden embernek érezni kell, hogy az őszinte tiszta ragaszkodás kincs, és ki az igazi védelem a számára.