Soha nem felejtem el azt a napot, amikor Nátánnal és feleségével, Kornéliával találkoztam. Öt fiúgyermekük volt, mindnyájan szerették az Úr Jézust, és szorgalmasan tevékenykedtek érte.
Majd megszokott világukat egy szinte hihetetlen tragédia hirtelen felborította.
A három idősebbik fiú éppen hazafelé tartott egy szolgálatból, amikor egy részeg autóvezető áttért a felezővonalon, és frontálisan ütköztek. A baleset következtében egyetlen perc alatt mind a három fiú meghalt.
Kornélia elmondta nekem, hogy a baleset már három éve történt, de a fájdalom még mindig friss. Majd így folytatta: Gyakran azon elmélkedem, hogy vajon mit érezhetett Mária, amikor az Úr Jézusnak gyötrelmes és nyilvánosan megalázó halálát nézte, amint a kereszten függött?

Komoly gondolat. A keresztről énekelünk, templomokban falra helyezzük, és talán nyakláncainkon viseljük. De ha figyelmetlenek vagyunk, megszokottá válik a kereszt látványa és mondanivalója, és elfelejtjük a valódi fájdalmat, keserűséget és azt, amit valójában képvisel.
Miközben Mária gyötrelmére és az Úr Jézusért való fájdalmára gondolok, azon töprengek, hogy a fájdalom nem Isten szívében volt -e legmélyebb, Aki önként küldte el egyetlen Fiát a földre? Senki sem ismer nagyobb mélységet, mint a világ bűneinek megdöbbentő terhét.
Gondold el, mit érezhetett az Atya abban a percben?
János Apostol ott volt a kereszt tövében, hallotta a kereszten függő Krisztus szavait, szemtanúként látta Máris fájdalmát. Évekkel később a szeretet legfontosabb kifejezőjének írja. „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul értünk.” Jel.Jn. 4:10
Csodálatos dolog, nem az, hogy mi szeretjük Istent, vagy életünket felkínáljuk neki, hanem az, hogy az Ő szeretetére Ő választott ki bennünket, és egyetlen Fiát adta értünk. Egyedül ennek kell ösztönöznie bennünket arra, hogy hálás szeretetet és imádatot érezzünk érte.
Bár érdemtelenek vagyunk, de ennek a leírhatatlan szeretetnek a gondolata állandóan emlékeztessen bennünket arra, hogy végtelen áldásban és szeretetben részesülünk, amelyet mástól nem kaphatunk.
Az Apostol kérése, hogy mivel Isten szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Ha Isten irántad való szeretetét nézed, meglátod, te hogyan szeretsz másokat.
Szülőként megtapasztalsz valami fájdalmat: esetleg fiad vagy lányod nem jár Krisztus útján, és a köztetek lévő kapcsolat megrendül, talán a gyermeked súlyosan beteg, vagy elveszítetted?  A fájdalmadat nyíltan feltárhatod a Mennyei Atyád előtt, Aki elsőként átérezte azt, és fogadd el kegyelmét, segítségét a megpróbáltatások idején!