„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket”- mondja Jézus

(Néhány történet a gyerekekről)
1, Egyik nagymama mesélte, hogy gyülekezetük látogatóban ment egy testvér gyülekezethez, és ő magával vitte a kis unokáját, aki nem ismerte még Istent. Alkalom alatt és után a gyermek nagy figyelmet tanúsított az ott történtek iránt, és miután haza érkeztek a kis unoka azt mondta „Mami, olyan vidám, és jókedvű volt ott mindenki, pedig ital nem volt. Még sör sem volt!”
A nagymama mosolyogva mesélte el nekem a történteket, és egyikőnk sem toldott hozzá semmit. A gyermek két mondata mindent elárult.
Azóta elgondolkodtam ismét az elmondottakon. Az a kisgyermek, aki még nem ismerte Istent, de megtapasztalta azt a jót, amit ott érezni lehetett. A gyermek ezt az állapotot italhoz kötötte addig, azt gondolta, csupán az ital által lehet az embernek jó kedve. Most mást tapasztalt! Még sör sem kell hozzá, hogy a testvérek egymás között örömmel, jókedvvel legyenek. És ezt már egy kis gyermek is felfedte. Ugye mégsem titok ez, és mégis miért nem kíváncsiak a hitetlen felnőttek rá?

2, Gyülekezetünk legifjabb tagjával beszélgettem, és fény derült az ő kis titkára, amit nem igazán szeretne elmondani senkinek, legfőképpen az orvosnak. Hirtelen azon töprengtem, hogyan segítsek, mert megoldást kell keresni a bajára, de ha ő nem akarja, nem erőltethetem. Ekkor a gyermek engem megszégyenítő határozottsággal kijelentette: „Bízzuk az Úrra! Ő majd meggyógyítja az én bajomat.” – és nem mondja el senkinek, mondta a mellette álló nővére.
Ettől jobb választ én sem tudtam volna kitalálni.
Elgondolkoztam rajta, hogy ez a 10 éves gyermek hite, milyen stabil tud lenni! Míg emberként keresgéltem a lehetőségek között gondolatomban, addig ő az egyszerű kis hitével, a legjobbat választotta. Olyan döntést hozott, ami a legbiztosabb, ami lefedi mindazt, amit ő tanult eddig a gyülekezetben. Nem csak beszélni kell róla, hanem használni is! És az Ige lefedi: „Mert a hit cselekedetek nélkül halott”
Az Úrba vetett bizalom pedig számukra soha nem fog csalódást okozni. Mert az Úr semmit nem fog tovább mondani, legyen az bármilyen nagy titok.

3, Gyülekezetünkben van 3 fiú testvér is. Korukat tekintve még kicsik, hisz iskolás korúak, de hitük és Biblia tudásuk sokszor megelőzi egy felnőttét. Édesapjuk gondosan tanítgatja őket, imádkozásra is.
Már ebben a korban kitűnik, ki milyen hangszer után vágyik. Alkalom után közé mennek a hangszereknek, és ki melyiket veszi igénybe, gondosan gyakorol rajta. Van, aki a dobot üti, van, aki a gitárt veszi az ölébe, mert nem bírja még tartani, és van, aki a billentyűket nyomogatja, és csodálatos hangját hallgatja. Ők azok akik, a jövő dicsőítő zenészei lesznek! Ők, akik odaszánják magukat. Lehet, hogy ma még úgy tűnik, hogy talán soha nem jön el az idő, hogy alkalmasak legyenek, de Istennél az odaszánás a fontos! Ő majd alkalmassá teszi őket. Ámen

És most mi felnőttek mind, akik olvastuk e néhány történetet, megszólalt -e lelkiismeretünk? Átéljük -e, hogy „sör”- nélkül is tudunk boldogan élni, és testvéreinkkel szeretett közösségben lenni?
Tudjuk -e problémáinkat úgy az Úrra bízni, mint ez a kisfiú tette?
Vagy mi pontosan fordítva tesszük? Olvastuk, hogy a gyermek nem igazán akarja másnak elmondani, csak az Úrra bízza a gyógyulást. Mi pedig mindenkinek elmondjuk, csak éppen Úrnak nem?
És van -e bennünk olyan odaszánás Isten munkája iránt, mint a 3 kisfiúban, akik küzdenek azért, hogy egyszer majd ők dicsőíthessék hangszerekkel az Urat. Vagy csak mi felnőttek a hírnevet hajszoljuk? A posztok, az emberi elgondolás fontosabb, mint az Úr akarata?
Ugye megszólal a szívek jelzője? Hangosan kiabál a lelkiismeret!
Felnőttek, Testvéreim! Azt mondja az Ige: Ha nem leszel olyan, mint a kisgyermek, nem láthatod meg a Mennyek országát.
Akkor mi a fontos nekünk? Tanuljunk hát a gyerekektől! Ők nekünk jó példával járnak elől! Náluk még meg van alárendeltség, hisz a szüleinek engedelmeskednek.
Legyünk tehát engedelmesek, odaszántak az Úrnak, mint a kisgyermekek!!!