Amikor az egész világ a Nagyhetet ünnepli, én Jézus kezein gondolkodom ... azok a kezek, amelyek annyi jót tettek, egy napon át lettek szegezve egy durva vassal, a római kivégzőosztag emberei keresztül szúrták a csuklón, épp a kéztőcsontnál, ahol az ujjakat mozgató inak haladnak, és a középső ideg ez a kezet megbénította, és karomszerűen összerántotta. Jézus pedig nem kapott semmilyen fájdalomcsillapítót. Később az egész testsúlya a testére nehezedett, így még több szövet roncsolódott és még több vért veszített.
Volt valaha ennél kétségbeejtőbb kép? A tanítványok, akik abban reménykedtek, hogy ő a Messiás, elbújtak a sötétben, és szétszéledtek. Ám nem ekkor láttuk utoljára Jézus kezeit. A Biblia azt mondja: amikor beesteledett a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen és így szólt hozzájuk: „Békesség Nektek!” és miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezeit és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Dr. Brand így folytatta: Jézus úgy döntött, hogy a kezein lévő sebek örökre emlékeztessék, az itt töltött időre.
Ezért hiszem, hogy Isten hallja és megérti a fájdalmunkat. Mert megtartotta azokat a sebhelyeket, mint a megsebzett emberiség maradandó képmását. Ő tudja, hogy milyen az élet a földön, mert járt itt. A kezei bizonyítják. Vidd hát sebeidet ma Jézushoz, és engedd, hogy meggyógyítsa testedet és lelkedet! Ámen!