Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.    Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?     De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom,  hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." Lukács 13:6-9

    Ez az Ige mindig nagyon közel állt a szívemhez. Hatalmas könyörület, irgalom és végtelen szeretet rejtőzik e sorok mögött.  Ha egy szóban próbálnánk nevén nevezni az ajándékot, amit a vincellértől kapott az élettelennek látszó fa, ez a szó az ESÉLY lenne.

    A mai világban ez az egyik dolog, amely végképp veszni látszik. A rohanó és érzéktelen világ természetéből fakadóan nem képes lehetőséget, vagy új esélyt adni embereknek. Például lehetetlen munkát találni. Vagy azért mert fiatal vagy, vagy azért, mert éppen hogy idősebb vagy az „ideális” kornál. Elutasítanak, ha nincs végzettséged, de gyakran akkor is, ha túlképzettnek tartanak. Ha véletlenül mégis sikerül munkát szerezned, minden napodon a tökéletes színvonalat kell nyújtanod, különben elvágtad az egyetlen esélyedet, és nem kellesz tovább. Ismerősek ezek a gondolatok? Beszélhetnénk még az emberi kapcsolatokról is, legyen az házasság, barátság. Sajnos mindenhol ezt tapasztalhatjuk, ha nem vagy képes folyamatosan a legtökéletesebb formát nyújtani, talán már nem kellesz tovább.

    Ezen hideg, de valós gondolatok után hatalmas melegséggel tölti el a szívet a fenti Ige. A gyümölcsös gazda kiment gyümölcsöt szedni a kertjébe. Jogosan bízhatott abban, hogy gyümölcsre talál, hiszen nem elhanyagolt, hanem vincellér által gondozott kert volt az. Immár harmadik éve, hogy nem talált gyümölcsöt a fügefán. Három év… Ez az első dolog, ami megrendíti a szívemet. Ez nem kevés idő… Nem kevés lehetőséget kaphatott már ez a fügefa. Emberi érvekkel gondolva már ez is épp elég idő, sőt túl sok idő volt már a fügefa felépülésére szánva, de ennek ellenére a történetben elhangzik egy alázatos kérés: „Uram, hagyd meg még ebben az évben…” Még lehetőség, még idő, még esély egy élettelennek tűnő fának. Micsoda szeretet kell ahhoz, hogy hinni lehessen egy élettelen fában, hogy bár semmi jel nem utal rá, de újra életre kelhet, sőt gyümölcsöt teremhet. A másik gondolat, ami megindítja a szívemet az, hogy a vincellér nem hagyja magára a fügefát. Nem csak egy új esélyt kért neki, hanem azt mondja: „körülásom és megtrágyázom”.  Gondoskodik erről a terméketlen fáról mindannak ellenére, hogy nem szolgált rá a jótéteményre.

    Testvérem, Te és én, vajon voltunk-e már megmentett fügefák? Amikor ha nem is három évig, de terméketlenül dísztelenkedtünk az Úr kertjében… Milyen kegyelmes a rólunk gondoskodó vincellér, Jézus Krisztus. Hatalmas szeretete ad erőt, hogy higgyen Benned és bennem akkor is, amikor csak megfásult, élettelen állapotunkban vagyunk. Közbenjár értünk az Atyánál, és új esélyt kér. Új esélyt egy gyermeknek, aki talán már elfelejtette, hogy gyümölcstermésre lett elhívatva. Új esélyt egy olyan gyermeknek, aki nem ékessége Isten országának. Jézus hosszú-hosszú ideig hisz abban, hogy Vele újra tudod, és újra tudom kezdeni a hitéletet, és Vele gyümölcsöt tudunk teremni. Ő mindent megtesz azért, hogy élhessünk az Általa elnyert lehetőséggel. Ahogyan a vincellér körülássa és megtrágyázza a fát, úgy Jézus megtölti a mi életünket új reménységgel, kegyelemmel, jóságával rámutat, hogy egyedül Ő az a személy az életünkben, Aki képes újraéleszteni a lelkünket. Hatalmas kegyelem, végtelen irgalom az, amit megláthatunk Jézusban.

    Azt viszont tudnunk kell, hogy irgalma mellett igazságos is a mi Urunk.  A vincellér ezt mondta a gyümölcsös gazdának: „ hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki”.  A hosszú-hosszú kegyelmi idő egyszer lejár. Jézus mindent megtesz, hogy legyen lehetőségünk életre kelni, minden segítséget, megad, hogy gyümölcsözővé váljon az életünk, de ha nem ragadjuk meg az Általa kínált lehetőséget, könyörtelenül kivágattatunk. Ha így történik, nem a vincellér a hibás…

    Gondolkozzunk el azon, vajon ha ma Isten végigsétálna az Ő kertjében, és megállna mellettem, mit látna? Gyümölcsöző fügefát, amely ékessége a kertnek, vagy egy élettelen fát, amelyre talán ma még új esély vár Jézus által. Ha új esélyre van szükségünk, ragadjuk meg ma, és minden napon adjunk hálát az Ő végtelen irgalmáért!