„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” – mondja Jézus Krisztus a János evangéliuma 8. fejezetének 36. versében. Nagyszerű ígéret, és a beteljesedés reménye már most boldogsággal tölt el. Ugyanakkor, mivel igen nagy a tét, ezért feltételhez kötött: engednünk kell Jézus Krisztusnak. Ebből már adódik is a kérdés, hogy hogyan, és miben kell engednem Őneki?
Mielőtt kifejteném, egy klasszikus anekdotát említenék, ami gyakorlatiasabbá teszi számunkra, hogy hogyan, és mit kell megengednünk az Úr Jézusnak.
Amikor a kisgyerekek civakodnak, a szülő azt mondja, általában a nagyobbiknak, hogy engedjen, hagyja a dolgot annyiban, ne ragaszkodjon ahhoz a bizonyos játékhoz olyan görcsösen.
Mi is sokszor vagyunk ilyenek. Merevül ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez, terveinkhez, ötleteinkhez, és a magunk önző világához, amit bombabiztos falakkal veszünk körül.
Az Atya szabad akaratot adott nekünk, embereknek, amit Jézus is tisztel, de annak ellenére, hogy megtehetné, mégsem kényszerít ránk semmit, és nem dönt le falakat, nem hág át korlátokat önmagától. Nekünk kell megengednünk, hogy rendet rakhasson, nekünk kell akarnunk, hogy megszabadítson Ő, aki tökéletes, és nem végez félmunkát. Ezt támasztja alá a Fil 1,6 is: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
Adjuk át neki terveinket, elképzeléseinket még akkor is, ha szerintünk az a legjobb megoldás, vagy, ha nemes cselekedetnek tűnik is.
Egy olyan szabadságot ígér Jézus, amit eddig nem tapasztalhattunk meg, nem fogható semmihez, mert egyedül csak általa nyerhetjük el azt. A valóságos szabadság egy tényleges és teljesen szabad állapot, amelyben függetlenek leszünk mindattól, ami addig befolyásolt, fogva tartott, és akaratunk ellenére késztetett valamilyen viselkedésre, cselekvésre. Az ember azáltal lesz szabaddá, hogy visszatér az engedelmes teremtmény állapotába.
Tehát, ha Jézus Krisztus megszabadít, az azt jelenti számunkra, hogy örökre otthon maradhatunk az Atyai házban. Jézus az igazság, aki szabaddá tesz a János 8,32 szerint: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”
Ebben az egy mondatban benne van az egész elhívásunk. Pál apostol a Galatáknak írt levelében is hangsúlyozza, hogy „szabadságra hívattatok atyámfiai” (5,13).
Engedjük meg az Úr Jézusnak, hogy megszabadítson a hiábavalóságainktól, hogy aztán az eleve elrendelt, valóságos szabadság állapotában élvezhessük Isten jelenlétét, és betölthessük küldetésünket!