HÁLAADÁS…melyről az utóbbi időben többet hallhattam; hálaadónapon, igehirdetéseken. Isten a szívembe véste ezt a szót…HÁLAADÁS! Olyan sokszor elfelejtkezünk róla…olyan sokszor esik nehezünkre…olyan sokszor természetesnek vélünk dolgokat, amik nem azok.  
A nehéz időkben mutatkozik meg igazán, hogy tudunk-e szívből hálát adni, hisz könnyű akkor, amikor minden jó.
Soha nem fogyhat el a hála az ajkunkról, mindig van okunk rá, hogy magasztaljuk Istent.
Ha már másért nem tudsz, adj hálát azért, hogy élsz, hisz hatalmas ár lett kifizetve az életedért Jézus által...adj hálát azért, hogy reggel fel tudsz kelni…hogy van munkahelyed…van családod…vannak barátaid. És annyi minden van még, amiért kijár Istennek a hálánk. Nem szabad, hogy mindez természetessé váljon, mert közel sem az, mind-mind Isten ajándéka a számunkra.
Az ige így ír:

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:6-7

Még a kéréseinket is hálaadással vigyük Isten elé. Hányszor és hányszor soroljuk az Úrnak a mi kéréseinket, problémáinkat automatikusan, amikor csak elmondjuk, hogy mit szeretnénk és a végén pedig lezárjuk egy ámennel. Azután pedig háborodottan jövünk az Úr elé, hogyha nem történik változás.
Ő, aki a szíveket vizsgálja, jól látja, hogy mi az, amire szükséged van, és hogy mikor viszi végbe az akaratát az életeden.
Amit végbe akar vinni a szívedben, hogy ismerd Őt, szeresd az Urat, mindennél jobban, napról napra jobban. Ha valóban ismered, akkor tudod, hogy számára nincs lehetetlen, és minél jobban ismered, annál jobban szereted. És az Isten iránti szeretet által fel fog fakadni a szívedből a hála mindenért.
Ekkor tudsz majd igazán hálát adni, még a nehézségekért is. Amikor azt tudod mondani, hogy Uram bár nem értem, hogy ez miért történt, de hálát adok Neked érte, és tudom, hogy Te jót hozol ki ebből a helyzetből is, akkor fog változás történni.
Először a szívedben: „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Azután pedig a körülményekben következik változás, mert Neki egy pillanat műve, és megváltozik minden.
Ő ad, mert szeret minket, és mert boldoggá akar tenni, még szánkon sincs a szó, de már jól érti azt. A Zsoltárok könyve így ír, hogy: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit.” Ő ad, mert fontosak vagyunk neki, és fontosak a vágyaink is, de nem szabad, hogy az ajándékok fontosabbá váljanak az ajándékozónál.

Nem rég egy könyvben a következő idézetet olvastam:
„Ha volna valaki, aki megtudná mondani neked, melyik út vezet legrövidebben és legbiztosabban a boldogsághoz és az élet teljességéhez, az bizonnyal azt mondaná, hogy tedd szabállyá magad számára: mindenért hálát adni, áldani, magasztalni Istent. Mivel igen bizonyos az, hogy bármi is történjék veled, még ha szerencsétlenségnek is látszik, a hálaadás és a magasztalás által Isten áldásra fordíthatja azt…” (William Law)

Azt kívánom, nem csak erre a hétre, hanem valóban egész életünkre, hogy tudjunk odaállni hálaadással Isten elé. Adjunk hálát a jelenlegi élethelyzetünkért, legyen az most boldogság, öröm, vagy épp próbák és nehézségek. Adjunk hálát mindazért, amit már véghezvitt a múltban és azokért a dolgokért is, amiket véghez fog vinni a jövőben is a mi életünkben. Gyönyörködjünk Benne, és bízzuk rá az életünket.