„…legyen meg a Te akaratod…” Máté 6,10

Ha valami nagy gond van körülöttünk, vagy a sok kis probléma már tornyot formál, akkor gyakran mondogatjuk, hogy „ennél már nincs lejjebb”. Imádkozunk: „Uram, miért van ez?” Nem jön válasz. Persze a világnak rögtön van válasza: „nyugodj meg, mindig van lejjebb.” Hát, de én Isten gyermeke vagyok, rám ez nem vonatkozik, nekem a Szabadítom a Seregek Ura! – állsz ellen a gondolatnak. Ám sokszor mégis bebizonyosodik az amúgy reményeim szerint csak viccnek szánt mondás, és még nagyobb nehézségek jöhetnek. Van az a pont, amikor nagyon nehéz az igébe kapaszkodni: „hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek;”
Telnek a napok (vagy nem ritkán hetek, hónapok) és a teljes kilátástalanság lesz lassan Úrrá rajtad, néha kicsit jobb, néha teljesen rád nehezednek a súlyok, de nincs lényegi változás. Ilyenkor már imában kiáltunk „Uram miért történik mindez, hát nem látod, mi történik Velem?”. Hidd el, látja, de még nem vagy készen.
Megmozgattál minden szalmaszálat, végiggondoltál minden megoldási lehetőséget, megpróbáltál mindent, és nem akar a helyzet változni. A testvérek hiába buzdítanak, intenek türelemre, sokszor még a kapott bátorító ige is kevésnek bizonyul, „én tudom, miben vagyok” mondogatod.
Szép lassan feladod, és eljutsz arra a pontra, mikor végre teljes szívből tudod azt imádkozni, hogy „Uram legyen meg a te akaratod”. Lehet, hogy úgy gondolod, már korábban is ezt imádkoztad, de amíg nem hagyod valóban az Úrra a te gondolataid, amíg kiskapukat hagysz a rendszerben, amikbe emberileg kapaszkodhatsz, nem fogsz kijönni a problémádból, nem teljesedik be a kérésed. Mikor így tudsz imádkozni, akkor vagy igazán mélyen!

A fenti példa nagyon sok helyzetre igaz, hiszem, hogy mindenki magára ismert benne. De ha a kételkedés apró csírája is benned maradt, szeretném bizonyságokkal alátámasztani az én illetve hozzám nagyon közel álló emberek életéből, hogy Isten bizony ekképpen cselekszik.
- megtérés: a legtöbb embernek egy hatalmas törés kell, hogy Istent magához engedje. Gondolj vissza, megtértél volna, ha nem lettél volna, akkor épp mélyen?
- a párkeresés keresztényként: amíg nem engedjük el szívünkben ezt a területet, amíg ezen sóvárgunk állandóan, amíg majd’ mindenkiben a potenciális társat látjuk, és nem hagyjuk Istenre a dolgot, addig a legtöbb esetben nem is jön el a társ, pedig akár évek óta is ismerheted. Ez az ige nagyon ideillik: ”keressétek először Istennek országát, és ezek mind megadatnak néktek.”
- munkahely keresés / anyagi dolgok: itt is általában kipróbálunk minden megoldást, 600 helyre elküldjük az önéletrajzot, minden ismerőst végigjárunk, mielőtt teljesen az Úrra hagyatkoznánk, olyan helyzeteket formál az Úr, amit emberi ésszel el sem tudsz képzelni. Vagy ami sokszor a legegyszerűbb megoldás lenne, adakoznánk.
- nagyon sok apróbb dologra is igaz (pótvizsgák, stb.)
És a legfrissebb bizonyság, amit meg szeretnék osztani:
- gyülekezeti gyümölcsök: lehet minden héten színes programokat szervezni, hívhatunk keresztény körökben ismert szolgálókat, és mégis nagyon könnyen megtörténhet, hogy egy embert sem nyerünk meg az Úrnak. Amint feladjuk az emberi erőlködéseket, és kvázi lemondunk a dologról, akkor jön el az igazi változás. Egyik napról a másikra! A tegnapi alkalmon 12 új látogató/vágyakozó vett részt. Mi ez, ha nem csoda, mi ez, ha nem egy jel az Úrtól, hogy megérte várni, megérte imádkozni, és megérte eldobni minden emberi tervünk?

Istennek semmi sem lehetetlen, „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.”, azt mondja az ige Péter levelében. Tudom, hogy az ember alapból nem ilyen, de minél hamarabb látod be, hogy a magad ereje kevés, annál hamarabb jöhet el a megoldás.
Imádkozz ma így, „legyen meg a te akaratod”! A jelszó: teljes szívből!