„Mert született néktek ma a Megtartó…” (Lk.2:11)
A keresztyén ünnepek között az egyik legszebb ünnep a Karácsony. Olyan szép ez az igaz történet, hogy nagyon sok embert boldoggá tesz. Mindig volt valami misztikum benne, ami olyan hangsúlyossá tette az egész várakozást.
Emlékszek, mikor gyermekeim kicsik voltak, olvastam nekik is Jézus születéséről, és olyan csendben, tágra nyitott szemmel, érdeklődő arccal hallgatták. Karácsony előtt 1 héttel már jártak a Betlehemesek, akik vitték a jászlat, amiben feküdt a rongyból készült bábu, ami a kis Jézust szimbolizálta. A nagy hóban utcáról utcára mentek a pásztornak beöltözött fiúk, csengővel csilingeltek és mikor házakhoz bementek, boldog volt az a család. Azt se tudták mivel vendégeljék meg a hírnököket. Ők pedig mókáztak, énekeltek, verset mondtak e jó hírről. A pásztorok között volt egy angyal is, aki hosszú fehér ruhát viselt, fején glória volt, és azt mondta: „Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.”
Szép fehér hó takarta be a falvakat, és igazi boldogság töltötte el az embereket ez idő tájt.  A szívükbe várták, és zárták a Karácsonyi ünnepet.
Ez a kezembe kerülő Karácsonyi kép ma is szeretetet hoz szívembe, és mosolyt fakaszt az arcomra. Az, ahogy az istállóban megszületett kisgyermeket Mária és József nagy szeretettel, gyönyörködve nézi, amint a háttérben az állatok tágra nyílt szemmel figyelik az eseményt, és az ajtónál tárt karokkal, örömmel gyermekek és felnőttek tolonganak, hogy meglássák az újszülött Messiást. A gyermek Jézus tekintete Máriára szögeződik, aki mosolyogva néz szemébe vissza. Amit ezen a képen láthatunk, nem egy mese, ami a felnőtteknek is szól, hanem ettől sokkal több! Ennek a képnek a szemlélése megtölti a szívet szeretettel, melegséggel, békével, nyugalommal, tisztasággal és sorolhatnám, hogy még mi mindent sugall számomra. És akiknek nem volt még hitük, vagy csak felszínesen hittek az Istenben, azoknak is boldogság volt ez az ünnep.
De lássuk a Bibliai történetet: Mária a Názáret városából való szent lány volt, akit Isten kiválasztott, hogy Jézust ő hozza a világra. Megjelent neki az angyal és azt mondta: „Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél. És ímé, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat és nevezzed az Ő nevét: Jézusnak.” József miután megtudta, hogy jegyese áldott állapotban van, el akarta hagyni, de megjelent neki is egy angyal és azt mondta: „József, Dávidnak fia! Ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, Szentlélektől van! Fiút fog szülni, és nevezd az Ő nevét, Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét annak bűneitől. Ő az, akiről a próféták jövendöltek.” József azonnal tudta, hogy Isten angyala szólt hozzá és engedelmeskedett.
Akkor tájt Augusztus császár elrendelte a népszámlálást, és mindenkinek el kellett menni a szülővárosába. Józsefék is elindultak szamárháton Betlehenbe. Töredelmes, fárasztó volt az út, és mire odaértek, eljött a szülés ideje. Sehol nem kaptak szállást, az egyik fogadós felajánlotta nekik, hogy a város szélén van egy istállója, menjenek, terítsék le a friss szénát, ott nem fogja senki őket zavarni.
És Jézus megszületett egy istállóban, mert nem volt számára méltó hely.
Azon az éjszakán különös dolog történt. A pásztorok legeltették a nyájukat, és furcsa zajra lettek figyelmesek. Fent az égen, a csillagoknál is ragyogóbb fényesség világította meg az eget, és ahogy közeledett, egyre nagyobb lett. Mindannyian csendben figyeltek, és lassan távolról egyre közelebb egy énekhang hallatszott. Az égbolt vakító fényben úszott, és egy angyal jelent meg a pásztorok előtt és azt mondta: „Ne féljetek, ma született nektek a Megváltó! Az lesz a jele, hogy egy kis gyermeket találtok feküdni a jászolban.” Hirtelen angyalok sokasága jelent meg, és énekeltek: „Dicsőség a magasságos Mennyekben az Istennek, és békesség a Földön a jóakaratú embereknek.” Aztán az angyalok eltűntek, a pásztorok pedig a földre estek, és dicsérték az Istent, hogy ilyen csodálatos dolgokat láthattak. Aztán elindultak Betlehembe. A város szélén egy különös ragyogó csillag fénylett egy barlang istálló felett, és amint bementek, meglátták a jászolban fekvő kisgyermeket, ahogy az angyal megjelentette. A pásztorok letérdeltek és imádták az Urukat.
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mit jelent nekünk ma Jézus születése? Azt, amit a pásztoroknak, a feltétel nélküli hitet? Azt az igaz örömöt, hálát? Jut -e idő átélni a várakozás örömét?
„Eltelnek évezredek, és te nem változol meg…” mondja egy énekíró.
Igen, a Karácsony üzenete ma is az, mint akkor volt! Ma ugyanúgy kell örülni, mint ahogy a pásztorok tették, sőt nekünk még jobban hinni kell az üzenetben, mert Jézus kereszthalálát mi már ismerjük, ami számunkra bebizonyosodott valóság!
Hangoljátok hát fel szíveteket a Karácsonyi várakozásra, az örömre, a dicséretre, mert Isten Fia megszületett a Földre, hogy a világot megváltsa a bűneitől.
Testvérek, ettől nagyobb ajándékot senki nem tudott volna adni nekünk!