„Egy farizeus arra kérte őt (Jézust), hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát és megkente kenettel. Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.„ Lk.7 : 36 - 40
Ezt a történetet az Úr kicsit más megközelítésben mutatta meg nekem:
Az emberek többségében ott él egy megfelelési vágy…meg akarunk felelni a munkahelyünkön…a családunknak…barátainknak…a környezetünknek…egyszóval mindenkinek.
A legjobbat várják el tőlünk, és mi ennek a legjobbnak akarunk eleget tenni. Ez azonban sokszor fárasztó, hisz nem lehet mindig, mindenkinek megfelelni…mindig mindenből a legjobbat kihozni. Emberek vagyunk és néha hibákat vétünk.
De miközben ilyen megfelelési kényszerben élünk…hol van Isten? Neki is meg akarunk annyira felelni, mint az embereknek? Neki is akarjuk a legjobbat adni?
Van, hogy némák maradunk az emberek előtt, mert félünk a reakciójuktól. Felveszünk egy olyan viselkedést, amit elvárnak tőlünk, hogy nehogy megszóljanak bennünket.
Ez az asszony bűnös volt. Ezt tudta Jézus is és az a farizeus is. De ennek ellenére nem törődött azzal, hogy mit mondanak rá, vagy mit gondolnak róla. Leborult Jézus elé és sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát. És nem érdekelte, hogy mit szólnak mások.
Jézusnak kell megfelelnünk és nem másnak. Az Ő tetszését kell elnyernünk és nem az emberekét. Mert mit érek, ha az egész világot meg is nyerem, de a lelkemben kárt vallok.
Hirdetni kell az Urat a munkahelyünkön, a családunkban és mindenhol, ahol emberek vesznek körül, mert mindenkinek hallania kell az evangéliumot.
És lehet, hogy a nagy többség bolondnak fog nézni, de a legvégén minden szem meglátja azt, Akiről beszéltünk, és Akinek szolgáltunk, mert az Övéi soha meg nem szégyenülnek.
És miközben így szolgálunk Istennek – anélkül, hogy mi erőfeszítéseket tennénk, hogy megfeleljünk bárkinek is – megáld bennünket, amikor dolgozunk, amikor egy vizsgára készülünk, amikor a családunkkal vagyunk és akkor is, amikor a gyülekezetben vagyunk.
Ne próbáljunk megfelelni mindenkinek, ne akarjuk felvenni a külvilág ritmusát, mert abba igen hamar elfáradunk, és csak mély sebeket kapunk. Az embereknek soha nem leszünk elég jók bármit is teszünk.
Azonban Isten teljesen máshogy lát bennünket. Az Ő szemüvegén keresztül értékes drágagyöngyök vagyunk. Ő látja, hogy mit tud kihozni belőlünk, és valóban értéket lát bennünk.
Boruljunk le az Úr elé, és tegyük azt, amit kér tőlünk és némítsuk le a külső zajokat. Minden erőnkből arra törekedjünk, hogy Istennek adjuk a legjobbat, mert Ő az, aki méltó rá.
Ezt a történetet az Úr kicsit más megközelítésben mutatta meg nekem:Az emberek többségében ott él egy megfelelési vágy…meg akarunk felelni a munkahelyünkön…a családunknak…barátainknak…a környezetünknek…egyszóval mindenkinek.
A legjobbat várják el tőlünk, és mi ennek a legjobbnak akarunk eleget tenni. Ez azonban sokszor fárasztó, hisz nem lehet mindig, mindenkinek megfelelni…mindig mindenből a legjobbat kihozni. Emberek vagyunk és néha hibákat vétünk.
De miközben ilyen megfelelési kényszerben élünk…hol van Isten? Neki is meg akarunk annyira felelni, mint az embereknek? Neki is akarjuk a legjobbat adni?
Van, hogy némák maradunk az emberek előtt, mert félünk a reakciójuktól. Felveszünk egy olyan viselkedést, amit elvárnak tőlünk, hogy nehogy megszóljanak bennünket.
Ez az asszony bűnös volt. Ezt tudta Jézus is és az a farizeus is. De ennek ellenére nem törődött azzal, hogy mit mondanak rá, vagy mit gondolnak róla. Leborult Jézus elé és sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát. És nem érdekelte, hogy mit szólnak mások.
Jézusnak kell megfelelnünk és nem másnak. Az Ő tetszését kell elnyernünk és nem az emberekét. Mert mit érek, ha az egész világot meg is nyerem, de a lelkemben kárt vallok.
Hirdetni kell az Urat a munkahelyünkön, a családunkban és mindenhol, ahol emberek vesznek körül, mert mindenkinek hallania kell az evangéliumot.
És lehet, hogy a nagy többség bolondnak fog nézni, de a legvégén minden szem meglátja azt, Akiről beszéltünk, és Akinek szolgáltunk, mert az Övéi soha meg nem szégyenülnek.
És miközben így szolgálunk Istennek – anélkül, hogy mi erőfeszítéseket tennénk, hogy megfeleljünk bárkinek is – megáld bennünket, amikor dolgozunk, amikor egy vizsgára készülünk, amikor a családunkkal vagyunk és akkor is, amikor a gyülekezetben vagyunk.
Ne próbáljunk megfelelni mindenkinek, ne akarjuk felvenni a külvilág ritmusát, mert abba igen hamar elfáradunk, és csak mély sebeket kapunk. Az embereknek soha nem leszünk elég jók bármit is teszünk.
Azonban Isten teljesen máshogy lát bennünket. Az Ő szemüvegén keresztül értékes drágagyöngyök vagyunk. Ő látja, hogy mit tud kihozni belőlünk, és valóban értéket lát bennünk.
Boruljunk le az Úr elé, és tegyük azt, amit kér tőlünk és némítsuk le a külső zajokat. Minden erőnkből arra törekedjünk, hogy Istennek adjuk a legjobbat, mert Ő az, aki méltó rá.