Zsidók 12, 1
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül...”
Isten csodái körülölelnek. Ez egy általános, minden időre kiterjedő megállapítás az Igében. Nem azt írja, hogy AKKOR, amikor körülvesznek a bizonyságok és nem is azt, hogy HA vannak egyáltalán bizonyságaink, hanem tudatosítja, hogy ezek körbevesznek minket. Ha valami ilyen módon helyezkedik el a környezetünkben, az azt jelenti, hogy bármerre nézünk is, látni fogjuk azt. Ha ezzel ebben a pillanatban nem értünk egyet, akkor valami nincs rendben a látásunkkal. Gond lehet azzal, ahogyan Isten jelenlétét érzékeljük, vagy ahogyan cselekedni engedjük az életünkben. Nézzünk meg néhány Igét, ami segít észrevenni a minket körülvevő felleget, és ami buzdításul szolgálhat.
Jézus azt mondta: „Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.” / Jn 8,18/ Máris több figyelmet érdemel ez a cselekvés. Ha szándékunkban áll, hogy hasonlóak legyünk a Mesterünkhöz – én nagyon vágyom erre –, akkor követnünk kell a cselekedeteit. Jézus bizonyságot tett a cselekedeteivel, a szavával az Igazságról.
„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” /Jn 15,26/ Ezen túl a Szent Szellemnek is egyik fontos feladata az, hogy bizonyságot tegyen Jézusról.
Szerintetek ki kapta még ezt a nemes feladatot? Hogy tanúsíthassa azt, hogy Jézus él, és Ő Isten Fia, hogy tegnap, ma és mindörökké ugyanaz? Bizony az ember is erre lett elhívva.
„De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.” /Jn 15,27/
Hétköznapi tapasztalatainkból tudhatjuk, hogy egy megvalósítandó munka keretein belül különböző részfeladatokat végez a főnök és a beosztott. Ez Jézusnál nem így van. A bizonyságtétel fontos feladatát, amit Ő maga végzett a Földön, hogy ismertté legyen Isten az emberek előtt, amikor elment a Pártfogónkra – a Szent Szellem Istenre – és ránk bízta. Hogyan tudunk mi elvégezni egy ilyen felelősségteljes munkát? Magunktól képtelenek lennénk, és nem érdemelnénk bizalmat. Jézus erre is gondolt!
„Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.” /Jn 14,26/
Tehát miénk a bizonyság, mit Jézus tett Magáról, s az Atyáról, és az, amit a Szent Szellem tesz Jézusról. Ezért nekünk is terjesztenünk kell mindezt, hogy minél több ember előtt ismertté legyen a csoda! És ezek még csak az „eleve adott” bizonyságok.
Gondoljunk bele abba a számtalan apróbbnak ítélt segítségbe, amit az életünkben tapasztalunk meg naponta Jézus gondoskodásának köszönhetően! Abba, ahogyan betegségünk időszakát vészeltük át, vagy mások szenvedését láttuk megsemmisülni. Ahogy egyik hónapról a másikra Isten kirendeli nekünk az anyagi javakat, pedig a pénztárcánknak már ki kellene ürülnie. Ahogy átsegít vizsgákon, amik követelménye megugorhatatlannak tűnik. Ahogy lecsendesít egy vihart a családunk életében. Ahogy megáldja a gyülekezetet, és régen várt lendületet ad.
Valamelyikre ráismertél esetleg Te is, aki olvasod e sorokat? Több is igaz a Te életedre is? Netán ennél nagyobb csodákat is láttat Veled az Úr? Dicsőség ezért Neki, egyedül Neki!
Hát akkor ne tétovázzunk tovább! Nyissuk ki a szemünket, hogy megláthassuk a felleget, s másokat is részesítsünk mindabból, amit láttunk, s tudunk! Csatlakozzunk a mi bizonyságtevő Jézusunkhoz!