Lukács: 7:48
„És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.”
Az ember az Édenbeli bűnbeesés után nem törölhette ki szívéből a bűnös cselekedetekre, szavakra való hajlamát. Egyszerűen az ellenség megbélyegezte ezzel és ez után minden ember születésétől kezdve hajlamos arra, hogy olyan hibákba essen, ami nem helyes, ami megfertőzheti lényét. Sokan itt meg is állnak. „Bűnös vagyok nincs, mit tenni, ez van”. Viszont itt a történetnek nincsen vége. Tudjuk, egy olyan Élő Istenünk van, aki annyira szereti ezt a világot, hogy nem hagyta annyiban, hogy „az ember bűnössé lett, neki úgy is mindegy”, hanem elküldte egyszülött Fiát, aki egy volt vele és elvégezte azt a munkát, mely által a bűnös ember oda mehet az Úr elé és bűnbánó szívéért cserébe bűnbocsánatot nyer. Jézus kereszthalála által minden elkövetett hiba - legyen akár akarattal elkövetett, vagy akaraton kívüli cselekedet - bocsánatot nyer Jézus Krisztus által, ha valóban megbánásra került. Tudnunk kell nekünk, keresztényeknek és tudnod kell kedves vágyakozó az Ige mondja: 1 Péter: 2:24
„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.”
Jézus vére elfedezi bűnünket, hibáinkat. Egy nagyszerű és megható történettel tárja fel előttünk Jézusunk szeretetét és jogát ahhoz, hogy igen Ő valóban megbocsájtja bűnünket. Egy kétségbeesett nő térdel előtte, akinek mindennél fontosabb a tiszta szív, hogy élhesse tovább életét.
Kétféle problémát szeretnék előhozni ami, megakadályozhatja azt, hogy elvegyük a megbocsájtást Jézus Krisztustól.
1. Legjobban a keresztényeket támadja meg ezzel az ellenség, hisz Ők már feltételezhetően
nem a tudatlanság állapotában vannak. Vannak esetek, amikor igen követünk el hibákat, őszinte szívvel megyünk az Úr elé és bocsánatot kérünk. Valami miatt viszont úgy érezzük, még mindig bűnösnek érezzük magunkat, nem érezzük azt az igazi felszabadultságot, amit éreznünk kellene. Itt lép be a sátán támadása. Elhiteti veled azt, hogy olyan bűnt követtél el, amit nem lehet megbocsájtani, olyan hibát, amit nem lehet elfelejteni. Úgy érezheted, hogy meg vagy fertőzve és bujdokolnod kell embertársaid elől, félsz kimenni az utcára... stb. Végy erőt magadon és kezd el mondani magadban: „Jézus megmondta „Megbocsáttattak néked a te bűneid.” Bűneimet Ő vitte fel a fára és vérével elfedezi hibáimat és többé meg nem emlékezik róla. „
Zsidókhoz írt levél: 10:17
„Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.” Ne engedd, hogy az ellenség uralmat vegyen a szíveden és hited megrendüljön. Krisztus az Élő Isten Fia, aki minden hatalmat megkapott Atyjától, a bűnök bocsánatát is.
2. Hallottam egy mondatot valakitől, ami nagyon elgondolkoztatott engem:
„Azért van ennyi bajom, mert annyi bűnöm van, hogy Isten még nem tudta mindet megbocsájtani. Ha majd a végéhez ér, akkor jobbra fordul a sorsom.” Először elcsodálkoztam és nem értettem, nem tudtam, mit is mondhatnék neki. Evangelizációink során sok féle szívvel találkozunk, amikben más és más gondolatok érzések kavarognak, mint amit mi hívők el tudnánk gondolni. Sajnos sokan ezzel a gondolattal élnek. Ezért kell nekünk elmondanunk! A bűnök bocsánata egyszerre történik, amikor egy ember felismeri akkori életének hibáit, elfogadja Jézus Krisztust és őszinte szívvel leborul Isten előtt és bocsánatot kér minden hibájáért. Láthatjuk ezt a bűnös asszonyt, aki belátta hibáit és könnyeivel mosta meg Krisztus lábait és hajával törölte azt meg. Egy szív felébred a tudatlanság állapotából, őszintén bűnbocsánatot kér, éreznie kell, hogy Jézus egyszer és mindenkorra MINDEN bűnét elfedezte és arról többé meg nem emlékezik. Az életünk „jobbra fordulása” tehát nem attól függ, hogy mikor ér a végére Jézus a bűneink listájában, hisz azt egyszerre egy határozott mondottal törli el:
„És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.” „Bűneid” mind…!
„A szív néha bizony eltéved…”, de tudnod kell a cél ma is ott van előtted. Jézus vár rád és várja, hogy Hited bízzon benne, bízzon az Ő Megbocsájtó hatalmában.
Jézus vére a váltságdíj: „Megbocsáttattak néked bűneid…”