"Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." Zsoltárok:126:5-6

Egy ének részlete, jutott a minap az eszembe, „Harcos, aki ott állsz a harcmezőn…”. Egy áldott ének, ami a keresztény ember helyzetéről, munkásságáról, tetteiről énekel. Sokszor, így gondolja az ember magáról: „nem érek semmit”, valójában pedig az élete sokkal többre van elhívva, mint aminek saját magát látja. Amit nagyon tudnod kell, hogy akár hiszed, akár nem, harcos vagy! Harcos, aki e világba lett kihelyezve, hogy harcoljon az Úr terveiért, és életeket mentsen.
Kemény feladat… talán most felnevetsz, és azt gondolod: „hisz én nem is vagyok harcias típus”. A lényeg nem is azon van, hogy te emberileg milyen típus vagy, hanem azon, hogy Aki mellett te döntöttél, egy győztes Király, Ő a Seregek Kapitánya! Akár hiszed, akár nem, amikor döntöttél Krisztus mellett, arra vállalkoztál, hogy harcos légy és egy olyan sereghez tartozz, akik odaszántan küzdenek, akár az életük árán is újabb és újabb lelkek megmentéséért. Azt mondja Pál az Efézusiaknak, hogy nem test és vér ellen van nekünk harcunk (tusakodásunk), hanem szellemiek ellen. Amikor ezt olvasod, nem kell megrémülnöd, hiszen nem vagy egyedül a harcmezőn! Angyali seregek vannak melléd rendelve, és a te Urad soha nem enged nagyobb harcokba, mint amiket el tudnál viselni az Ő ereje által! Egyszerű emberek vagyunk, de az Ő Lelke felruház minket a szellemi fegyverzettel, mely védelmet és győzelmet ad Isten harcosának.
Egy harcosnak az a feladata, hogy megszerezze, és ezután védje népét! Ez a feladat gyakran kudarcokkal, fájdalmakkal jár. Sok történelmi filmben láthatjuk, hogy az igazi harcosok rengeteg sebet kapnak, mire bölcs, erős katona válik belőlük. Mindig egy valami vezérli őket, egyetlen kép lebeg előttük a legnehezebb ütközet közben is; a rájuk bízott feladat teljesítése. A nép, amit meg kell védeni és ki kell szabadítani az ellenség börtönéből. Nehéz idők járnak ma a harcosokra… Sokszor nagyobbnak tűnhet létszámban az ellenség tábora, mint a mienk, de soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mi Jézus Krisztus mellett harcolunk. Erre a Névre pedig minden térdnek meg kell hajolnia Mennyeken, Földön és Föld alatt! A mi Urunk volt az, Aki a gyengének látszó Dávidot győzelemre vitte az emberileg erős Góliáttal szemben. Ő leghatalmasabb, legerősebb Király mindenek felett, a legnagyobb megtiszteltetés egy ilyen Király oldalán harcba vonulni!
Két fontos dolog erősíti a harcost!
1. Folyamatos edzés.
Kapcsolat az erőt adóval, magával Istennel. Minden nap harcolni kell imában, minden nap könyörögni kell a lelkekért az Atyához, hogy folyamatos erőnlétben legyen imaéletük és harcban állásuk. Láthatjuk a sportolóknál, hogy amikor egy két hetet kihagynak az edzésrendjükből, olyannyira legyengülnek, hogy újra idő kell, mire ismét elég erősek lesznek egy versenyhez. Ugyanígy van ez velünk is. Ha elhanyagoljuk a feladatunkat, könnyen lehet, hogy hibát, hibára fogunk halmozni és a börtönbe zárt lelkeket sem tudjunk kiszabadítani. A harcokhoz emberileg nincs erőnk. Ezt sokszor megtapasztalhattuk már, ezen felül pedig amint olvastuk is, nem test és vér ellen tusakodunk. Hogyan mehetnénk emberi erővel efféle csatákba? Szükséges, hogy folyamatos kapcsolatunk legyen az erőnk Forrásával, és valóban közel legyünk Hozzá, hogy meghalljuk az Ő tanácsit, utasításait! Csak így tud győzelemre vezetni minket.
2. Lelki fegyverzet:
Azt mondja az Ige, hogy naponként vegyük fel lelki fegyverzetünket Efézus:6:13-tól. Minden pillanatban ellene tudjunk állni az ellenünk leselkedő veszélynek, hisz tudnunk kell, az ellenség, mint ordító oroszlán szertejár, és lesi zsákmányát, hogy kit nyelhet el. (1Péter:5:8) A lelki fegyverzet nagy része a védelmünket szolgálja (üdvösség sisakja, megigazulás páncélja, igazság-szeretet deréköve, békesség evangéliumának saruja, hit pajzsa). A Lélek kardja az a fegyver, ami a kezünkbe adatott, tehát nem emberi fegyverekkel, nem emberi eszközökkel kell harcolnunk.
Harcos! Talán sokszor elestél már… talán a jelen helyzet, amiben vagy, emberileg kilátástalannak tűnik, de ne feledd el, mit ígértél a te Királyodnak! Hűséget ígértünk Neki és azt, hogy mindvégig hiszünk az Ő tervében, az Ő erejében…
Lehet, hogy vérző sebekkel és törött karokkal harcolunk és néha sírva a fájdalomtól tesszük, de egy valami lebegjen előttünk: „Meglátom a győzelem napját, és megvédem népemet minden ellenségétől, mert erre hívattam el, ez az én kötelességem, hogy sokak megmeneküljenek, és igazi harcosok váljanak belőlük, akik velem együtt harcolnak. Mert én vitéz katona vagyok és nem feledem, Jézus Krisztus gyermeke vagyok, aki mindennél jobban szeret.”
Ezt a vigaszt, ígéretet adja a Király az ő hűséges harcosainak: „A kik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd.
A ki vetőmagját sírva, emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.”