„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János13: 34-35)

Jézus, mint Isten Fia végtelen nagy szeretettel volt az emberek iránt. Nem világi módon mutatta meg ezt a szeretetet, hanem tettével, hisz a János 15:13-ban azt mondja: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért”
És Jézus ezt a nagy áldozatot mindenkiért meghozta, mert nem csak a tanítványokért halt meg, hanem minden bűnös emberért. Jézus megelőlegezte azt a bizalmat, hogy azok az emberek, akik még meg sem születtek, vagy még nem hittek benne, egyszer majd, az Ő hívei legyenek.
Emberi szeretethez nem hasonlítható szeretet tapasztalhatunk Jézus Krisztustól, de az Atyától is: János 3:16-ban olvassuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, …” Isten egyetlen Fiát áldozta fel az emberekért, mert Ő egy szerető Isten.
Elgondolkoztató, hogy mi emberek bármennyire is szeretjük családtagjainkat, de soha nem lennénk képesek ilyen áldozatra. Erre csak Isten és az Ő Fia Jézus Krisztus volt képes. /Bár mi keresztyének jól ismerjük az alábbi Igét: „Én és az Atya egy vagyunk”(János 10:30) - mégis külön említjük Isten és Jézus Krisztus áldozatát./

Jézus tudta, az egyik legfontosabb, hogy az emberek szeressék egymást. A szeretet elfedezi a haragot, megbocsát, békességet hoz… és sorolhatnánk, mi mindent fed le ez a szó. Akarta, hogy az Övéi mások legyenek, mint azok, akik nem ismerik Őt. Erről ismerje meg a világ Krisztus követőit, és kívánja meg azt az életet, amit azok élnek. Persze vannak itt is kivételek, de az Úr kegyelméből: „Ha hiheted minden lehetséges a hívőnek.”(Márk 9:23) mondja az Ige. (Az Úr Lelke átformálhatja a legreménytelenebb embert is.)
Mikor egy farizeus megkérdezte Jézust, hogy melyik a legnagyobb parancsolat, azt felelte: „Minden parancsolatok között az első: - Halljad Izráel: - Az Úr a mi Istenünk egy Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből, és teljes erődből!” (5Mózes 6:4-5) „A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”(Mk 12:30)
Jézus nem csak az embereket figyelmezteti Isten iránt való szeretetre, hanem egyben bemutatja, az Ő engedelmes, Isten iránti tiszteletét, szeretetét is ezzel.
Jézusnak az emberek iránti szeretete abban is megnyilvánul, hogy nagyon sokat tanította őket. Felkészítette arra az időre, mikor már nem lesz velük, beszélt nekik az utolsó idők jeleiről, és számtalan történetet mondott el nekik. A tanítványait Isten országának titkaiba avatta be, míg a többi embernek példázatokban beszélt. „Néktek adatott, hogy Isten országának titkait tudjátok, ama kívül lévőknek pedig, példázatokban adatnak mindenek.” (Márk 4:11)

Jézus a Hegyi Beszédben azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek.”(Luk.6:27)
Belőle fakadó szeretete által beszélt a sokaságnak, akik jöttek hozzá, hogy gyógyítassák magukat, hogy hallgassák az Ő beszédét. Krisztus mezei prédikációja (Károli fordítás) nem egy érzelgős tanítás, ami a szeretet mámorától bódít, hanem oktatja, és tanítja a népet. Nem keresgéli a szavakat, nem ad más lehetőséget, hanem egyértelműen megmondja hogyan cselekedjünk és mik lesznek a tetteink következményei. pl. „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek”- „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak”- „Nem az a jó fa, ami romlott gyümölcsöt terem…..”
Szerető szíve akkor is kész volt megbocsátani, mikor gyötrelmesen megkínozva a keresztfára szegezték. Ezt mondta: „Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23:34) Pedig emberi érzésekkel volt felruházva, és még ott is Istenhez a bűnös emberekért imádkozott.

Látjuk, hogy Jézus mindenben, és mindenkor példával járt elől. Ő igazán bemutatta azt, hogyan kellene élnünk, de gyakran megtapasztaljuk, szinte teljesen másként zajlik testvérek között is a szeretet, megbocsátás kérdése. Pedig az Ige azt mondja: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (I.János 4:20)
Nagyon sok megbocsátatlan dolog van emberek között, legyen idegen, vagy szülő-gyermek kapcsolatban. Mikor már a gyereknek nincs szüksége a szülőre, mikor már nem tud többet adni a szülő, legtöbbször nem kedves már a gyermekének. Ilyenkor kerülnek be az idősek otthonába. „Nincs idő gondozni a mamát.”- megjegyzéssel. Az ilyen gyermekben nincsen szeretet, csak addig szeretett, míg kapott, míg felnevelték. Előfordul ez, nem csak a világban, hanem keresztyén közegben is.
Hány családban, mikor a fiatal megtalálja a társát, eltaszítja a szülőt magától, pedig nem bölcs dolog ezt tenni. Talán ismeri bárki a Mózesi törvényt: „Tiszteld Atyádat és Anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön….” (2Móz.20:12) Egyetlen társ sem ér annyit, ha ezt kéri, hogy az életünket megrövidítsük döntésünkkel.
Azt olvastam valahol, az olyan ember, aki nem tud megbocsátani a másiknak, az kizárja magát a Mennyből! Valószínű így is van. Ha nem szeretünk, akkor vagy közömbösök vagyunk valaki felé, vagy gyűlöljük őt. Hogyan tud az olyan ember segíteni az embertársán, ha nincs benne szeretet? „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.” (I.Kor.13:1-2)

Nem csak keresztyén embereknek van szüksége a szeretetre, hanem a világiaknak is. A szeretet lecsendesíti a háborgó lelket, meglágyul tőle a szív, leengedődnek általa az ökölbe szorított kezek. Szeretni a megszületett gyermeket, gondoskodással, neveléssel felkészíteni őket az Úr útjára. Szeretni a társadat, akivel naponta gondjaidat megosztod, szeretni embertársadat, akire az utcán rámosolyogsz, a kismadarat, ami a morzsákat csipegeti a parkban, a fákat, amik hűst adnak a rekkenő melegben, a virágokat, amik színpompás árnyalatukkal gyönyörködtetik a szemet. Lásd meg mindenben Isten teremtményét. Fogj neki naponta szeretettel a munkádhoz, várd a legelső embert, akivel találkozol, mosolyogj rá, köszönj neki, szólítsd meg a nevén, kérdezd meg, hogy van, mondd meg neki, hogy régen láttad és hiányzott… érezze az embertársad, hogy szereted, hogy jó veled találkozni, hogy vágyjon a közeledbe! És ez nem betanult szerep. Ez maga a szeretet!!! Ez a szeretet, amit csak az Isten tud adni a te szívedbe, kitörölhetetlenül.
A szívedbe beírt dolgok bent maradnak, míg élsz. Az első megtérés, amikor bezártad szívedbe Jézust, azt soha nem felejted. Az a tűz, amit akkor éreztél iránta, az felejthetetlen lesz, és hiányozni fog, ha nem, megérzed, hogy gyengül.
A szívedbe beköltözött szeretet ott marad, és az Úr táplálja azt.
Még a világi emberek is tudják, hogy milyen fontos tároló hely a szív, csak nem mindegy mit tárolunk benne. Ez a szerelmes kislány ezt írta a barátjának: „Felírtam a neved egy darab papírra, de véletlenül eldobtam. Felírtam a nevedet a kezemre, de elmosódott. Felírtam a nevedet a homokba, de a hullámok elmosták. Felírtam a nevedet a szívembe, és örökre itt marad.”
Írjuk fel mi is a szívünkbe az Úr nevét, hogy örökre ott maradhasson, hisz Ő a szeretet Forrása, amiből táplálkozhatunk, míg élünk!!!