„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyéren, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott; nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” Lukács evangéliuma 15:11-24

Mindannyian voltunk már ilyen tékozló fiúk. Jártunk már távol az Atya házától, mert talán akkor jobbnak tűnt az az út, csábított valami, ami elvitt minket a nyájtól és a biztonságot nyújtó otthontól. Talán csábított a világ, a pénz, a munka, a hatalom, esetleg a szerelem.
Az ember azt gondolhatja, hogy menni fog ez Isten nélkül is, és talán egy ideig megy is, de hamar rá kell jönnie, hogy Isten nélkül elveszett. Istentől származik minden. Ő tud boldoggá tenni, Ő tud előrébb vinni a szolgálatodban. És a fizikai áldások is Tőle vannak. Az, hogy egészséges vagy, hogy van munkahelyed. Tehát Isten nélkül az ember nem tud teljes életet élni.
Istennek fáj, amikor látja, hogy gyermekei nem a jó utat választják. Fáj az Úrnak, amikor távol lát, és amikor nem vagy ott, a helyeden. De mivel szabad akaratot adott, nem kényszerít arra, hogy maradj.
Azonban az az ember, aki már érezte azt, hogy milyen Istennel együtt megélni minden egyes napot, hamar rájön, hogy mennyire nehéz nélküle. Hamar megérzi azt a hiányt, amit csak Ő tud betölteni. Mert egyszer elfogy a pénz, elveszhet a munka, elhagyhatnak az emberek.
De Istenhez menni, megbánni és visszatérni még nem késő, hiszen az Atya tárt karokkal vár, bármit is tettél a múltban, Ő szeretettel visszafogad.
Ne bántsuk meg az Urat azzal, hogy elmegyünk tőle, ne okozzunk több fájdalmat neki a hűtlenségünkkel. Az Úrral való járás néha áldozatokat kér, de ne félj odaadni neki mindent, tudnod kell, hogy gondoskodik rólad és mindent megad, ami ehhez a földi élethez kell. Hogyha szerelemmel élsz az Úr iránt, akkor már nem számítanak az áldozatok, boldogan megteszed, mert örömöt akarsz szerezni neki. Akkor már nem fog számítani, hogy hány km-t kell utaznod egy Istentiszteletért, vagy hogy neked kell nyírni a füvet a gyülekezeti udvarban, örömmel kitakarítasz minden vasárnap, mert boldoggá akarod tenni az Urat az engedelmességeddel.
Nem marad el a te jutalmad, hogyha hűséges maradsz Istenhez, hisz Ő boldogságot ad, békességet a szívedben, megáld a munkádban, segíti a lelki fejlődésed. Mert csak úgy tudsz kiteljesedni abban a szolgálatban, ami rád bízatott, hogyha élő kapcsolatod van az Úrral és hogyha megteszed, amit kér tőled.
Szeressük olyannyira az Urat, hogy ne tudjunk neki fájdalmat okozni, és ne távolodjunk el Tőle csak azért, mert az a másik út könnyebbnek és szebbnek látszik.
Istennek nagyon fontos vagy, és fontos neki az életed. Látni akarja azt, amikor neki szolgálsz a gyülekezetben, látni akarja azt, amikor a munkahelyeden is Őt dicséred, amikor hirdeted az Ő nevét a családodban. Meg akar áldani.
Hogyha, már egyszer letértél a helyes útról, de megbántad, ne vádold magad, hisz Isten sem vádol. Tudd, hogy megbocsátott, visszafogadott és még ha meg is volt a hűtlenséged büntetése, helyreállította az életed. Mert Ő valóban helyre tudja hozni, mindazt, amit te elrontottál. Ne nézz hátra többé, az Úr visszafogadott. Szolgáld Őt, imádd Őt teljes lényeddel.
És hogyha most vagytok távol egymástól, vagy felépítettél egy falat, ami eltakarja az Ő arcát, akkor rombold le, akkor is, hogyha fáj…akkor is, hogyha elvesztesz fontos személyeket, dolgokat az életedben. Ne elégedj meg a jóval, akard a legjobbat, amit egyedül Isten tud megadni. Semmi nem lehet olyan fontos, és semmi nem ér annyit, hogy elveszítsd a legfőbb Kincsedet. Nincs fontosabb Istennél, mert a legszebb dolog ebben az életben az a szolgálat, amit érte végzel. Ezért ne tedd kockára múlandó örömökért.