„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” I. Jn. 4:18

Elgondolkoztam a fenti igén…aki fél, nem lett teljessé szeretetben! Mégis milyen sokszor előfordul, hogy megrémisztenek a viharok, a próbák, a kudarcok. Több éves keresztényként igen, néha félünk. Ebben a világban, olyan sok okot lehetne találni, hogy mitől féljünk és hogy miért féljünk. Félhetnénk a munkahelyünk elvesztésétől, a jövőtől, pályaválasztástól, magánytól és még bőven lehetne sorolni. De hogyha minden nap a félelmeinkre tekintenénk, abba az ember előbb-utóbb beleőrülne.
Isten útjai kifürkészhetetlenek, néha olyan ösvényen kell végig haladnunk, ami nagyon fájdalmas és ilyenkor nem látjuk a végét. Egy sötét ösvény, tele göröngyökkel és félelmetes próbákkal. De azt mondja az ige:

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Zsolt. 23:4

Lehet, hogy épp a halál völgyében érzed magad, de tudnod kell, hogy Isten ott van, és nem hagyott el, akkor sem, hogyha épp nem érzed és nem látod Őt. Ő körülölel és kimenekít minden problémából, a megfelelő időben.
Néha talán azt érezzük, hogy összeomlott az egész világ körülöttünk, elvesztettünk számunkra fontos dolgokat, embereket, az egészségünket, összetörtek az álmaink és mégis maradjunk talpon, ennek ellenére ne féljünk a jövőtől? Igen, ez nagyon nehéz, és bevallom sokszor elbuktam én is, de meg kell tanulnunk teljesen az Úrra bízni az életünket és tudni, hogy bármi történik Ő kézben tartja az irányítást. Semmi nem történik Isten engedélye nélkül az életünkben, ezért bíznunk kell benne, akkor is ha igen göröngyös úton és hogyha a viharos tengeren keresztül is vezet az Út.  Ezt mondja Isten félelmeid közepette:

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” Ézs. 41:10

Van egy történet a Bibliában, amit röviden szeretnék leírni. Nebukadneccar király csináltatott egy aranyszobrot és azt a parancsot adta, hogy amint az emberek meghallják a hangszerek hangját boruljanak le a szobor előtt, hogyha valaki ezt nem teszi, azt a tüzes kemencébe fogják dobni. Azonban, volt három férfi: Sedrak, Mésak és Abédnégó, akik nem hódoltak az aranyszobor előtt. Mivel nem hódoltak a bálványnak a király a tüzes kemencébe dobatja őket. Azt felelték a királynak, hogy az ő Istenük hatalmas, csak neki hódolnak, és Ő ki tudja őket szabadítani, de ha nem is tenné, akkor is áldják az Úr nevét. És Isten kimentette őket a tüzes kemencéből.
Mit sem törődve azzal, hogy a halállal kell szembenézniük nem tagadták meg az Urat, csak azért, mert a félelmeik vezérelték volna. Te mit tettél volna a helyükbe? Én mit tettem volna a helyükbe? Amikor tesszük az Úr akaratát, és azt ami kedves Neki, akkor is, hogyha emiatt sok nehézséget, szenvedést kell elviselni, Isten meg fog jutalmazni és ki fog szabadítani a próbákból úgy, hogy azt meg fogja látni a világ, meg fogják látni a körülötted élő emberek, hogy milyen nagy Istenünk van.
Istennek egy pillanat műve és mindent újjá tud tenni az életedben, hogyha még ezt nem teszi meg, az azért van, mert tanítani akar, de bízz az Ő időzítésében, hidd el nem fog elkésni és nem fog rád nagyobb terhet, próbát adni, mint amit el tudnál hordozni. Gondolj vissza, hogy miket tett meg eddig Isten az életedben, hányszor és hányszor hozott már ki nehéz helyzetekből, amikor már épp feladni készültél, hányszor gyógyította meg a te testedet/lelkedet. Gondolod, hogy most cserbenhagyna? Hogy most nem tenné meg? De, Ő most is meg fogja tenni, csak talán épp arra vár, hogy öntsd ki előtte a szívedet, mondd el neki, hogy mi bánt, és meghallgat, megvigasztal, úgy ahogy senki más!

„Ne mondd a te Istenednek, hogy milyen nagy a problémád, inkább mondd a te problémádnak, hogy milyen nagy a te Istened.”