„A reménység pedig nem szégyenít meg” (Róma 5, 5)

Egy új év kezdetén rengeteg dolog kavaroghat bennünk. Lehetünk telve örömmel, a várakozás izgalmával vagy tettre készséggel az újabb feladatok miatt. Ha így érzünk, mindezért adjunk hálát Istennek. Mert meglehet, hogy sokan közülünk félelmekkel tekintenek a jövő évre a munka, anyagi dolgok vagy családi nehézségek miatt, és számtalan ilyen teher lehet még, ami életünk egy újabb szakaszához érve nem akarja engedni azt, hogy hálával zárjunk, és örömmel nyissunk a következő esztendő felé, hanem már szorongatja a lelkünket. Mi lesz, ha újra be kell lépnem a munkahely falai közé? Hogyan felelek meg az egyre lehetetlenebb helyzetek között? Hogyan állok helyt továbbra is a családi konfliktusokban? Hogyan koordinálom megfelelően a család anyagi dolgait? Számtalan dolog zakatolhat már a fejünkben nyugtalanná téve az utolsó estéket, elsötétítve az év első hajnalait. Minden félelmünkkel és megpróbáltatásunkkal szemben a legjobb fegyverünk az Ige, csak gondoljunk vissza egy pillanatra a jelenetre, mikor Jézus a pusztában megkísértetett. A sátán próbálkozásaira a Lélek kardjával felelt, ezzel ellehetetlenítve a gonosz minden próbálkozását. Ezt tekintsük példaként, és bármilyen nehézséggel küzdünk is itt, az új kezdet küszöbén, vegyük elő, olvassuk, és valljuk meg tiszta szívből Istennek az Igéjét. Hogy is szólt a fenti sor? „A reménység pedig nem szégyenít meg”. Egy nagyon nagy ígéret rejlik ebben a rövidke mondatban. Legyen az bármilyen nehézség, ha meg tudjuk azt tenni, hogy reménykedünk az Úrban, akkor nem fogunk megszégyenülni. Sokan sokféle dologban reménykednek: a szerencsében, egy másik emberben, babonákban, de ez esetben semmi biztosítékuk arról, hogy valóban meglesz, amire vágynak. Ellenben ezt az ígéretet nekünk, fiaknak, az élő Isten adta. Hogy aki kész arra, hogy hisz, arra, hogy kitart, és még ha meglankad is, de újra szárnyra kap, és nem csügged el, nem kételkedik, hanem kitart reménységben a szabadítás mellett, az nem fog szégyenkezni, ami azt jelenti, hogy meglesz, amit remélt, Isten megajándékozza. Néha ez egyáltalán nem könnyű, valljuk be! Így nyilatkozni a körülöttünk lévőknek, úgy élni az életünket, hogy az Istenbe vetett reménységünket, és ne a kételyeinket sugározzuk az emberek felé. Az Ige bővebben is ír erről: „a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?” (Róma 8, 24) Ez ebben a nehéz Testvéreim! Úgy kell elhinnünk, valósnak elfogadnunk valamit, hogy azt nem látjuk. És ha valamiben tiszta szívből reménykedünk, akkor az látszik a mi cselekedeteinken is! Akkor nem lehajtott fejjel, és depresszió felé csúszva éljük a mindennapjainkat, hanem reménységből fakadó örömmel. Ez hosszú évekre visszatekintő hívő múlttal sem könnyű. De annyira igaza van az Igének! Mi szükségünk volna Istenbe vetett bizalomra és Tőle való függésre, ha minden azonnal megadatna, és alászállna nekünk a Mennyből? Ha mi, hívők is látnánk egyből, amit vágyunk, honnan tanulnánk meg reménykedni? Hogyan fejeznénk ki, hogy mi mélyről jövő szeretettel és hittel ragaszkodunk, és kitartunk a Mesterünk, Példaképünk, Reménységünk mellett? Ez a titka, ennek az utánozhatatlan szövetségnek… A dolgok nem egyből, nem a szemünk láttára, és nem fizikálisan történnek meg először. Hanem ígéret formájában kapjuk, amit szívünkbe rejthetünk, melengethetünk, amiért meg kell küzdenünk, ki kell tartanunk, mindennel szemben, ha kell „vakon” – a körülményeket figyelmen kívül hagyva – is reménykednünk kell. És ami a legjobb, a reményünk tárgya ennek a csodás, egyedi és bensőséges kapcsolatnak köszönhetően meglesz. Aki ígéretet tett, az megtartja a szavát. Aki pedig ismeri azt, Aki neki ígéretet tett, ha elcsüggedt és megtorpant is, vallja meg ezt az Igét, teljes szívből, itt és most! Az én Uram azt mondta nekem: „A reménység pedig nem szégyenít meg”. Ezért, és csak ezért, én nem hiszek a csüggesztő körülményeknek, nem hagyom, hogy a munkám felemésszen, hogy az anyagiak nyugtalanítsanak, hogy a jövőm miatt aggodalmaskodjak! Mert tudom, Kiben reménykedem! Az én Uram – a mi Urunk – a reménység Istene!
Legyen mindenkinek áldott, reménységgel teli új éve!