„Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott… De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt.” 2Tim 4,16-17

Nem rég, egy írást olvastam, azzal a címmel, hogy „Isten veled van, mikor magányos vagy”!
Belegondoltam, hogy milyen sokan élik az életüket magányosan, és hogy milyen sokszor éreztem magam magányosnak. Amikor a magányt említem, nem feltétlen a társra gondolok, egyszerűen a kapcsolatokra. Ebben a rohanó világban sokszor nincs idő kommunikálni, nincs idő találkozni, nincs idő telefonálni.

Isten ott van veled, amikor senki más…amikor úgy elmondanád valakinek, de nem tudod…Ő ott van és meghallgat…neki mindig van ideje rád…és Ő az, aki igazán tudja, hogy mit érzel. Talán sokszor azt gondoljuk, hogy senki nem ért meg…és valahol tényleg csak az érti meg, hogy mit érzel, aki már átélte mindazt, amin most te mész keresztül. De van valaki, aki már átélte mindazt, amit te, aki pontosan tudja, hogy mit érzel, amikor egyedül vagy, aki jól tudja, hogy milyen érzések vannak benned.

És  ha még így is lenne, ha minden ember elhagyna és már nem maradna senki melletted…Isten akkor is és örökké ott lesz melletted. Lehet, hogy nem érzed mindig, lehet hogy nem hallod őt mindig, de veled van, nem hagy el soha. Ő valóban az, akire biztos alapként építkezhetünk.

„Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” Ézs. 49:14-15

Milyen nagy ígéret ez. Ha mások megfeledkeznek is rólad, én akkor sem feledkezem meg terólad…ezt üzeni az Úr most, ha egyedül és magányosnak érzed magad!
Lehet, hogy most azt mondod, hogy egyedül vagy minden problémáddal, hogy mindenhová egyedül kell menned, senki nem hív fel, senki nem érdeklődik irántad. Ezeket a dolgokat, az ördög akarja elhitetni veled. Azt akarja, hogy távolodj el a barátaidtól, a gyülekezetedtől és legfőképp pedig azt szeretné elérni, hogy Istentől is. Ne engedj a hazug szavaknak, amiket az ellenség folyamatosan mondd. Ne engedd, hogy a keserűség felnövekedjen a szívedben.
„A keserűség és a magány együtt járnak, mert egy körfolyamatot alkotnak. Magányossá válsz. Aztán elkezded rosszul érezni magad miatta, és szánalmas alak leszel. Keserűvé válsz, a keserűség még magányo tesz, amitől még keserűbbé válsz. Hamarosan egy megterhelt szívű, depressziós személy leszel.”
Ez a folyamat, nem csak a lelket, de a testet is beteggé teszi. És mi, mint Isten harcosai, nem engedhetjük meg magunknak, hogy meggyengüljünk, hogy elerőtlenedjünk, hogy túl sokáig a padlón maradjunk. És ha már benne vagy, hogy tudsz kimászni? Még több és több imával, légy közösségben az Úrral.