Az Ó- szövetséget olvasva úgy gondolom, valamennyien szívesen lapozunk vissza a Zsoltárok könyvéhez, amiben Dávid az Istenhez való őszinte szeretetét, ragaszkodását olvashatjuk és szinte azonosulni tudunk vele. A fenti Ige nagyon hasznos tanácsot nyújt mindannyiunk számára, különösen azoknak, akik már elfogadták az Urat.
Emlékszek, hogy én már gyermekkoromban is jártam a templomba, de nem éreztem azt az ismeretséget az Úrral, mint, amit felnőttkorban megtapasztaltam. A Pünkösdi Egyházban megismerhettem a Szent Szellemet, aki által élővé vált az Istennel való kapcsolatom. Hálás vagyok érte, hogy nem mesevilágban élek, hanem élő kapcsolatban lehetek mindennap Istennel.
Az Ó-szövetségben olvashatjuk, hogy hálaáldozatokat szereztek az Istennek, vagy engesztelő ajándékot vittek az emberek.
Az 50.Zsoltár többi verssoraiban azt mondja az Isten: „De nem fogadok el tulkot a te házadból, ………….Mert enyém az erdőnek minden vadja…………vagy eszem -é én a bikák húsát, és a bakok vérét iszom -é….?” Tehát, Istennek nem kell semmi, hisz minden az Övé, csak azt kéri, hogy hálával áldozzunk Néki.
Egy világi ember a követezőképpen nyilvánult meg: „Minek kell gyülekezetbe menni?” Mire a mellette álló másik ember, aki templomba járt azt felelte: „Hát kötelességből.”
Nagyokat hallgattam, pedig szerettem volna mind a két embernek elmondani az igazságot, hogy Jézus az élete árán örök életet szerzett nékünk, és nem kötelességből, hanem mindezért hálából szeretjük Őt. Ha pedig valakit szeretünk, akkor szeretünk a közelében lenni.
„Hálával áldozzál, és teljesítsd a felségesnek tett fogadásaidat”- figyelmeztet az Ige. Valóban, hányszor teszünk fogadalmat az Úrnak, hogy: „Soha többet nem teszem”, vagy „Ezentúl mindig így vagy úgy fogok tenni”-és hányszor elbukunk. Nem is az a baj, ha elbukunk, hanem az, ha nem igyekszünk felállni, és Isten gyermekeként a mocsoban fürdünk szégyenszemre. Az, hogy teljesíteni tudjuk az Istennek tett fogadásunkat, az egyedül rajtunk áll, hisz Isten mindent megad nekünk hozzá. Életet, erőt, egészséget, akaratot, és ez saját döntése mindenkinek.
A 15. vers Egy Mennyei telefonszám, amit Isten ad meg, minden ember számára. Ez a telefon be van kacsolva mindig, éjjel és nappal. Évszaktól, napszaktól, időjárástól függetlenül, soha nem jelez foglaltat, soha nem nyomja ki senki, hanem várja a te hívásodat.
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged, és te dicsőítesz engem” Zsolt 50:15
Maga az élő Isten, a Mindenható, a Szerető Isten kér téged arra, hogy a büszkeséget félretéve, alázatban a baj kellős közepén fordulj hozzá segítségért! Hogy Ő hadd segítsen meg, hadd szabadítson meg a bajaidból, és te boldogan dicsőítsd Őt!
Testvéreim kik vagyunk mi, hogy a Világmindenség Urának eltaszítsuk a segítségre nyújtó kezét? Tegyük hát, alázzuk meg magunkat, és hívjuk fel ezt a telefonszámot! Kérjük az Ő segítségét, hogy helyre álljon az életünk, és újra hálával tudjunk áldozni mindenért Istennek!! Ámen