"Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak."
(Prédikátor 3:4-6)

Mikor nehéz napok hosszú sora áll mögöttünk, akkor hajlamosak vagyunk megelégelni. Jó volna egy kis csend, egy kis békesség, elégedetlenség ledobhatatlan köntöse burkol körül..Kevés az idő és túl sok a teendő, akármennyire szeretnénk ezen változtatni próbálkozásaink kudarcba fulladnak. Egy ilyen időszak kellős közepén vagyok...Egyszerre kell helytállni a munkában, családban, szolgálatban, párkapcsolatban, háztartásban és sorolhatnánk még...Hogy gyűlhetnek össze így a dolgok és hogyan állhatunk helyt ezek között a körülmények között is? Megvan az ideje a sírásnak..Figyelmeztet rá az Ige. Nem kerülhetjük el a nemszeretem napokat. Nem tudunk másik bolygóra költözni, kibújni a munka felelőssége alól vagy csak úgy otthagyni a családi, szolgálati teendőket, ha már úgy érezzük, hogy összecsapnak fejünk fölött a modern világ vad hullámai..Mint a tanítványok felett annak idején, a csónakban. Azt hisszük, hogy zajlik az életünk, és a Mester csak úgy elalszik. Pedig ébren van, de mennyire ám! Mióta keresztény vagyok nem történt meg, hogy Isten ne jelent volna meg, hogy ne mozdult volna meg az a csodatévő kéz...Legyen szó betegségről, társtalanságról, anyagi mélységről..Elismerem vannak napok, amikor hiányzik az ölelése. Nem minden nap, minden pillanatában harsog körülöttünk a Menny. Van, hogy csendes és figyel,"alszik"... De ennek is megvan az ideje. Ha távol engedjük, és hiányozni kezd az a forró, biztos, örök ölelés, akkor sietünk vissza tiszta szívvel, és sikerül újrarendezni mindent...Ami szétszóródott, ne félj, azt tökéletesen illeszti össze...A sírás nevetéssé fordul, a gyászos napok ujjongássá lesznek...Ez emberi értelemmel felfoghatatlan, a földi gondolkodás napjainkban a negatív dolgokat, érzéseket állítja fókuszba, és szeretné elhitetni az ördög, hogy nincs megoldás, a helyzet csak egyre rosszabb lesz, a reménynek meg kell halnia...A célja az, hogy deformálódjon el a lehető legjobban az EREDETI ember, az az Isten alkotta, a szőlőtőn függő, vakon hívő. Isten arra hív ma, hogy fogadjuk el, hogy vannak jó és rossz napok, mindkettő az Ő kezében van...Amikor arra van lehetőség, akkor tudjunk élni a jóval, értékeljük amit ad és adjunk hálát, "a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." (Prédikátor 7:14) Tehát fel a fejjel, harcoljuk telve reménnyel a mindennapok és a hit nemes harcát, az Úr résen van :-)