Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván ne gyötörjön engem. Monda pedig az Úr: Halljátok, hogy mit mond a hamis bíró!
Hát az Isten nem áll e bosszút az Ő választottaiért, kik Ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszú tűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar”Lukács 18:4-8
Jézus a tanítványoknak, példázatban mondja el a hamis bíró és az özvegyasszonyról szóló történetet. A történet arról szól, hogy egy özvegyasszony több esetben zaklatta már a bírót azzal, hogy álljon bosszút az ő ellenségein. A bíró egy idő után belefáradt a folytonos zaklatásba, és megbeszélte magával, hogy miért ne teljesíthetné a kérést, hisz Istenben nem hisz, az embert nem becsüli, akkor miért is ne tenné? És ekkor azt mondja az Úr: „Halljátok mit mond ez a hamis bíró!”
Jézus nagyon életszerűen mutatta be azt az esetet, mikor egy világi bíró közös érdekek miatt megalkuvóvá vált. Nem vizsgálta meg hogy igazságos -e a kérés, csak egy ilyen döntéssel megoldódott az asszony ellenségeinek leszerelése, és egyben az ő nyugalma is. Igaz, az ügy elején nem akart engedni ennek a kérésnek, de mivel belefáradt, ezért könnyen engedett neki. Mint látjuk a saját érdekek miatt zajlott le ez az egész történet. Az özvegyasszony érdeke az volt, hogy bosszút álljon az ellenségein, és a bíróé, hogy nyugta legyen végre. Különösképpen figyelemre méltó az elhangzott szó: „…megszabadítom őt”- Mert jogában és hatalmában állt ennek az embernek a szabadság adása, nem mintha különösebben érdekelte volna, mit jelent az asszonynak a szabadság.
Jézus nyomatékosan hívta fel a figyelmét a tanítványoknak a bírói válaszra, de nyomban hozzá is fűzte: „Hát az Isten nem áll e bosszút az Ő választottaiért, kik hozzá kiáltanak éjjel és nappal? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar”
Isten egy igazságos bíró, Aki nem saját érdekeit nézi, és nem érdem szerint hoz ítéletet az emberek felett. Ő maga a szeretet, és az embereket úgy szereti, mint ahogy arra senki más nem képes. Isten hosszú tűrő, és várja, reméli, a bűnös ember megtérését a bűneiből.
Mint tudvalévő, minden embernek vannak ellenségei, még a hívőknek is. Bizonyára mindannyian imádkoztunk már olyan dolgokért, hogy Isten szabadítson meg a rosszakaróinktól, ellenségeinktől.(Annakidején még Dávid is így imádkozott, hogy az Úr mentse meg az ellenségeitől.)
Ha ez a világi bíró, az asszony ellenségeit félreállította, akkor Isten, akinek az ember nagyon fontos, Ő nem -e fordítja el az ellenség nyilait rólunk? - De igen meghallgatja a választottai könyörgését, és védelmével hozzánk siet, mert Ő a könyörülő, szerető Isten! Ha egy hitetlen ember segít a másiknak, akkor miért nem hisszük el, hogy Isten még inkább fog rajtunk segíteni?
Ha viszont elhisszük, hogy Isten egy szerető, jó Isten, Aki mindent megtesz az emberért, akkor miért követjük el azt a nagy hibát, hogy nagyon sokszor magunk akarunk megszabadulni az ellenségeinktől, magunk akarunk bosszút állni a sérelmeinken. Miért nem megyünk elé imában, és Ő majd megszabadít bennünket. Vagy nincs elég bizalmunk hozzá?
Ugye, hogy mellbe vág bennünket az igazság? Gondoljuk talán, hogy nekünk meg van hozzá a hatalmunk, erőnk, tekintélyünk, hogy egy másik embert félreállítsunk, vagy kivívjuk tőle a tiszteletünket?
Ha a bíró megszabadít egy olyan embert, akihez voltaképpen semmi sem fűzi, akkor a mi Istenünk nem -e tud bennünket szabaddá tenni az ellenségeinktől?
-De igen, Neki meg van minden hatalma hozzá, és mint ahogy az Ige is írja: „Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar”
Legyünk hívők, és tegyünk le mindent Isten kezébe, nekünk csupán csak imádkozni kell érte.